Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
Leég leég leég
Megkérdeztem cimborámat
Honnan száll a fekete füst felénk
"talán havazik valahol" - így szólt
Köhintett és mellébeszélt
Hagytam hát hadd igyon tovább
Szekérre pattantam száguldottam
Hogy mi történt és miért
Rögtön lássam
Nővérek fivérek apák anyák
Állták körül és sírtak
Mikor odaértem
Táncoltak a lángok
Mint kísértetek
Lovam hátára álltam
És sírva kiáltottam
Ó kedves miért égetted
Porig a házat ahol élt testvéred?
Valaki a tömegből kivált
Tizenkilenc mérföld magas volt
S így kiáltott:
„fáradtak vagyunk
Undorodunk
S ezért az eget
Vörösre mázoltuk
Így szóltam: az igazság előtted áll
Ne téged emésszen a tüzes halál
Tanulj ne égj
Ha mondom tovább!
Aztán távoztam végre
De kísért a nap emléke
Mert hogy elértem a völgyet
S visszanéztem az útra
Egy óriás hajó az űrből
Leszállt légies keccsel
S távozott a holtak tetemével
Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
(1968)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
