1.
rémítőt roppant az Ég
és tüzes csókját
küldte fényes csattanással
feléd
míg szempilláid egyet rebbentek
átjárta e nyílsebes Erő
bőrödet és tested minden
rejtekét
megtorpant a mulandóság
előtted
hogy a Tudást még a tolvaj órák előtt
tetten érd
lélegezz be mint a létezést
és két tolófájás között
álmodd meg a Szépség
születését
2.
amikor barkába borul a bóbiskolásból
felriasztott hegy
és eltévedt darázs-dongások szobánkban
szállást keresnek
amikor mint szép szavú szájak nyílnak és csukódnak
a tulipán-kelyhek
és őserdőt burjánzanak a derűs délutánban
az üde mentalevelek
amikor a liliomok láthatatlan
vakságot lehelnek
csapra veri smaragd csakra-szívünket
az Egy
amikor gerlekacajok gurulnak
végig gerincemen
és nimfa-szitakötők szórják szét az Igét
a pogány vizek felett
amikor olajzöld könnyeket sírnak szél tépte szoknyájukra
Hegedű-Lények
és nyújtózkodó bambusznádnak firkás flamingók
feleselnek
amikor szabad odút keresnek a dérlepte erdőben
a hontalan tündérek
arannyal festi meg csakra-napfonatunkat
a Minden.
amikor tükröt tart a nyárnak és édes vérét
hullatja a meggy
és a sivatagi homok
körtánca elcsitul
amikor szürkületünkbe szelíden
beszivárog az azúr
és a hallgatás gátja átszakad s a Medúza
foglya újra mozdul
amikor meglepetéseink mámoros méze
lassan lomhán kicsordul
indigó jelét pecsételi csakra-homlokunkra
a Mindenegy
amikor nyugalommá olvadnak a külvilág
nedvei belsőnkben
és asztrál-testünk hordalékából építenek
a fecskefészkek kötőszövetet
amikor koppanó gyémánt körmeikkel felhasítják tüdőnk
ólommellényét az esőcseppek
és a Sors seprő-pillái csonthéjunk alatt
csiklandozzák képzeletünket
amikor aszteroid-ítéletünk delejtűje
a semmibe téved
alabástrom aurával hímezze csakra-koronánkat
az Egyminden
3.
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
tisztára mossák távolságaikat
amikor hanyatt fekszik alattuk a kék
és gyermek-pihékkel párnázzák ki a
pokolvárók félébrenléteit
és túldalolják az agyaglények
hattyúnyi agyhalálait
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ott felejtik a feloldozás tarisznyáját
fájdalmunk küszöbén
gyémánt gyalogutakat rejtenek
rongy-életek redői közé
és farkasfogakká csiszolják a félelem
csúf forradásait
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
még össze sem rezzennek
amikor Odafentig hallik a türelmetlenség
vércse-vijjogása
de szélesre tárulnak ha közeleg
feslett blúzában a holnaputáni
emlékezet
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ajkunkhoz illesztik a csodák nektár-csutoráját
hogy csurranjon belénk a derű
csobogó csermelye
és porcelán-bőrünk legyen a szivárványszínek
áttetsző tégelye
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
beragyogják a mesék magasságos
márványpalotáit
amikor jéggel égnek a földönfutó egek
és letáboroznak melléjük a hamvadni nem akaró
éjjellátó tüzek
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
vigyázzák veszélyes egyetlenségünket
mint alvókon a jóságos köpönyeg
hogy meghitt molekuláink a Purgatórium
savas-síkos palatetői alá
ne meneküljenek
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
himnuszok hevével szárítják fel a tengernyi
tócsákat ős-humuszunk
bevetetlen ágyán
és tomboló tájfunokat terelnek engedelmessé
a gólyák légi folyosóján
és kipányvázzák a balga vakbuzgók negyedik csónakját
az utolsó sziklán
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ablakot vésnek reggel-rovátkákból
öntömlöcünkre
hogy belessen rajta kandi túloldalunk
és örömét lelje
és a zivatar-zuhogásban foganjon meg mosolyunk
zamatos gyümölcse
zene:
1.Steve Hackett: A Midsummernight's Dream
2. Ian Anderson – Lucia Micarelli: Moz Art/Kashmir
Mahavishnu John McLaughlin: Poets and Thieves
Barbara Thompson: Shifting Sands
3. Jan Garbarek: All Those Who Born With Wings
Sagas and Ragas
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
