Amikor eljutsz odáig, hogy az utcai zajt jobban elviseled, mint a folyamatosan szóló háttérzenét, rájössz, hogy az ember mindent elront, amihez csak hozzáér. És rájössz arra is, hogy a süketségnek is vannak előnyei.
Néha el kell veszíteni néhány pillanatra a paradicsomi állapotot, hogy újra megtalálhassuk és élvezhessük minden ízét, majd megtanuljuk, hogyan vigyázzunk rá.
Ne úgy akard újra megszülni a színeket, fényeket, hangokat és gondolatokat, ahogy a Legtökéletesebb Lény egyszer már megszülte, hanem úgy, ahogy az ő lényei Téged megszólítottak. Így jutsz el a Rád szabott tökéletesség egyre magasabb csúcsaira.
Ha az ember folyton csak a legfelelőbb pillanatot várja, hogy mikor űzi ki magából démonait, azok a sírba is elkísérik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.