1.
a zene idebenn
könnyeimet meglesi
elfolyni engedi mielőtt
elnyeli
a zene idebenn
mint szűkülő kút menekültje
gégeporcaim létráján felfelé
lépeget
a zene idebenn
az áldatlan állapotok
kihűlt halmazát újra felhevíti
s cseppfolyóssá teszi
a zene idebenn
meztelenné szabadítja
vállamat meggyötört terhétől
és befedi
a zene idebenn
kiszakítja és messzire hajítja
a kórt a kézből mely
kéreget
a zene idebenn
márvány méhkaptár-mormolásokkal
lakja be merengéseim légies
minaretjeit
a zene idebenn
feljajdul görcsbe rándul és elernyed
mint az ikreket szülő
napéjegyenlőség
a zene idebenn
felöltöztet pompás páncéljába
hogy visszahőköljön verőfényétől
a Nemlét
a zene idebenn
a hiábavaló bűnök börtönőre
utánam dobja Magdaléna-
mentőövét
a zene idebenn
torlaszt emel és hátraarcot int
a Semmi egyirányú
függőhídján
a zene idebenn
szemeken túli látóhatár szédülése
Gaia tizennégy didergő
emlőcsúcsán
a zene idebenn
könnyedén kitalál engem kit egyszer
nagyon régen arcommal
elrejtettem
a zene idebenn
ringó embrió-ragyogás
ahogy egy vízcsepp-véletlen
bukfencezik és megpihen egy élet-zöld
levélbölcsőben
a zene idebenn
lepréselt virág bársonyos
tapintása egy könyv szertelen
versmértékében
a zene idebenn
illatos Tér ölelő teadélutánja
tovaszálló vattatehenek
félénk fejőlánya
a zene idebenn
elsőáldozó cseresznyevirág
rubin vére
számban egy kettéharapott szegfűszeg
utóíze
a zene idebenn
ostyaszentelő csók
térdeplő oltár a kívánság
kolostorában
a zene idebenn
jussát követelő javíthatatlan
képzelet a hányaveti
valóságban
a zene idebenn
betűvető arkangyalok lépcsőzetes
lábdobbanásai s közötte
az agykéreg-morajok két
szünetjele
2.
valami szalad ismeretlenemben
majd megtorpan
megáll
és itt marad
mint csermely sodra
mit meglepett a fagy
mint harcba vonuló hadak
míg a fotográfus lövést kap s
lepereg a filmszalag
mint a kisgyermek ki
éjjel szülei mellé bújna
de az álom félúton visszatartja
megszólal
és felel
helyettem
valami dübörög ismeretlenemben
felkapja fejét elhallgat
körülnéz fülel
és újra üt-ver
mintha most ácsolnák a bárka alá
az özönvizet
mintha a sánta kovács a rőt-sárga
kohóban nem találná el kalapácsával a
gyújtószeget
mintha vérét vennék a
magukra hagyott isteneknek
megszólal
és felel
helyettem
valami szétáramlik ismeretlenemben
amikor Héliosz egyetlen harapássá válik
a fekete felhő-oroszlán
szájában
amikor belsőépítészünk dolga végeztével
elégedetten visszanéz
odakintről belénk
amikor tízmillió tajtékos tűszúrással
olvadnak eggyé égető
aura-karikáink
megszólal
és felel
helyettem
valami morajlik ismeretlenemben
amikor az atmoszféra mennyezete alatt
némán lopakodó repülőgép
azt álmodja hogy ő a kormányozhatatlan szél
s benne záporok és viharok
az emberek ki több boldogságot kérnek
mint csupán vágóképeket
megszólal
és felel
helyettem
valami táncol tapogat tréfál ismeretlenemben
összecsődít csengve-bongva
eltemetett tilalmakat
felhangolja az innen-túl hétszer szent hárfájára
párhuzamos neuronpályáinkat
s a szív középpontjába csalogatja
katatón kallódásainkat
megszólal
és felel
helyettem
valami nyújtózik tágul feszül
s kibomlik ismeretlenemben
akár egy zsák melybe végezetét gyömöszöli
galacsin-görgető időm
és hajszál-repedéseibe évelő
vadvirágokat vet
megszólal
és felel
helyettem
3.
mint hieroglifák sárga
hártyapapíron
úgy kérdeznek a koppanások
a köztesbe csúsztatott halántékomon
barbár vigadalom
késleltetett hullámverések a
költő-koptatta
rakparton
kiálts át sziget-Magadból
s figyeld
felhangosodik-e
válaszunktól a Víz
átellene
zene: 1. Ralph Towner – Jan Garbarek: Dis
- Jan Garbarek – Hilliard Ensemble: Officium
Sri Chinmoy: Flute Music For Meditation
3. Sámándobunk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
