1.
az odalenttől már elérhetetlenre
az odafenthez még nem oly közel
jeges páncélon égő sebet ütve
testemből kibújva figyelem
túlhordott
fénysebességem
(100. repülőutamra, Budapest és Barcelona között, 2007. szeptember 23)
2.
és partra vetett hal lesz a
tengerben úszónak
minden magánya
3.
megóvnak a felhők
mint szürkés-fekete
hámszövetek
4.
tér-tudatlan gondolatok
szűz fogantatása a csend
szélpárnás
petefészkében
5.
dologtalan tenyerem jele
egy fodros fakérgen
erejéből vettem
hogy nap mint nap
beléd égjek
6.
a Tenger a kar
mely ősbölcsőnket ringatja
a Tenger a kristály-tisztaság
pontos metronómja
a Tenger a tükör
mely a hazugság-szennyet lesodorja
7.
ragyogásával
a Napba nézőm
hullámaival
a Tengert igézőm
asszonyi fényével
a Holdat becézőm
a konok Csendre
mosollyal rákérdezőm
készülő mondatomat
ajkamról elvevőm
8.
amikor az ember betelik a látvánnyal
a végtelen többdimenziós átlátásának lehetetlen mégis gyönyörű kísérletével
amikor az ember betelik a szél a hullámok a nappali sirályvijjogások és az esti kabóca-zümmögések zenéjével
amikor az ember betelik a roppant víztömeg és az ég
násztáncának másodpercenként változó alakjával és ritmusaival
amikor az ember betelik a festő által foglyul nem ejthető kékségek haragos-hahotás harmóniájával
marad-e hely még lelkes testben
az éhségnek?
9.
pajzsod vagyok
mely testedből
vétetett
10.
és a gyémánt mosolyra fakasztja
az esthajnalcsillagot
és a felszín behatol mélyrétegeinkbe
hogy ott meztelenre vetkőzzön
és az unaloműző firkálás
hatványra emeli intelligencia-hányadosunkat
és a vakon leírt betűk elárulják a visszatartott
négykézláb-mondatokat
2007. szeptember 23 – október 3.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
