mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
temessük a tél mellé tétova lépteinket
tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket
húzzuk a napfény előtt szét
szemérmünk utolsó függönyét
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe
szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre
s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek
a fehér éjszakákat lélegezzük be
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán
verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot
és engedjük előre árnyékainkat
a rejtőzködő vészkijáratokon
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit
emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek
pendítsük meg harang-nyelvünkkel
a Tejút mélységes gordonkahúrjait
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez
a város hideg-vágott hajnalából
rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit
morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat
egy távoli világ ondósejtje
legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője
szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel
gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket
faragjunk bölcsőt a
megrengett tenger újjászületésének
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
merítsük az eszmélő elemek
acél-folyamába ecsetünket
termékenyítsük meg tüstént-testünkkel
a perzselő szelet
fonjuk át az elvarázsolt Földet
mint táncoló hajszál-gyökerek
mielőtt magunkra öltjüklegszebb meztelenségünket
vessünk ágyat ott ahol kócosan
kergetőznek a páros percek
és a vándorok fejük alá
vörös pipacs-vánkost gyűrnek
és szent szőlőtőkéinkről
simuló messzeséget szüretelnek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kössük égtájaink négy csücskét
lenvászon-kendőbe
bújjunk át emelt fővel egy orgona
árkádos akkordjai alatt
és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait
olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét
és lebbentsük fel a zizzenő rétek
csiklandós köntösét
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel
hogy kisarjadjon százmillió
bemagolt élet
hogy ne hagyja el istenházainkat a béke
amikor a misének vége
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak
hogy kétfelől törhessen belőlünk
kemencényi kenyeret
hallgassuk amint álomra hajtja
fejét bennünk a csend
és zöldellő olajágaink illó
altatót lengedeznek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok
nagypénteki szomjúságát
vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk
Ikárosz összeégett szárnyát
hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold
halovány uszályát
nyújtson legyezőt nekünk
főnix-freskós mámor-mennyezetünk
nyújtózzanak velünk lankák rónák
lusta hegy-völgyek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
zene: Ágens
King Crimson: Providence
Hugh Masekela
Ha:ndel: Vízi Zene
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
