GNL911

Földbajok, nőstények és férfi-okozatok. Sorosan kapcsolt mézes mazsolaszemek a szellemek szőlőtőkéjén.

Az utolsó tiszta óceán csupasz kíváncsisága gyöngyház-lábujjhegyen a kerge korall-küszöbön. Tükörpontyok Narcissus fürdőjében.

Csillagok tolonganak az égi omnibusz-leállósávban, ahol a Fény mindenkire egyformán ragyog.

Mint polipcsápok, kígyóznak a kozmikus sínpárok, de az ikerbolygók a nagy csattanás előtt egy milliomod-másodperccel megtalálják azt a kitérő ösvényt, amely a találkozást összesimulássá változtatja.

Akik tenyerükben fogják fel a Nagy Aurát és mindent, ami azon túl volt, van és lesz, azoknak mindegy, hogy a Nap új felkeltére, vagy egy új Nap felkeltére ébrednek.

A Szivárvány-Híd fekete beszéde kihasít egy körcikkelyt egy negyven évvel későbbi levegőből, magával viszi, hogy begyógyítsa ágyhoz kötött lelkünk felfekvéseit.

Még soha nem szeretkeztünk Életemmel álmunkban. De ahogyan testünk éjjel is egymásra talál, figyel a másik legkisebb mozdulatára, és megérzi, ha akár néhány percre magára hagyják, ez sem lehetetlen.

Az Éjféli Lámpa Lángja újra és újra nekilódult, hogy kitörjön üveghangú búrája alól, de valami mindig visszalökte. Talán magához vonzott egy cigány pillangót, elégette és a lepke bosszúból makacs port szórt láng útjába. Vagy talán csak a Láng lett tele légbuborékokkal.

Felnégyelik agyamat Shiva karjai, de mindegyik negyed hall, lát és érez.

Egy karéj magjainktól megszentel megszentelt kenyér, terített áldozati asztal, fürtbe font prána-kortyok. A Lét Tanítványainak tantrikus együttléte. Íme a múlhatatlan mámoros lakomája.

Megpróbáltam felvenni az esti tengerhullámok hömpölygésének zaját, de nem sikerült. Úgy látszik, túlságosan szűknek találták a gyarló emberi szerkezetet. A légáramlatok üzenetét már nem is próbálom digitális ketrecbe zárni.

A gitár kérdez, és kérdéssel válaszol önmagának. A válaszok úgy is előbb fogynak ki, mint a kérdések. Pányva-vesztett lóhalálok bolyhos boleróban.

Éghasító sikollyá sűrített ezer szűznemzés a légideszantos selyem-ernyője alatt, akinek dögcédulaszáma még eggyel sem osztható.

Négerek foszforeszkálnak az alagút végén. Indiánok keresik égen-földön a Tollas Kígyó elrabolt méregfogát. Betért bolygó hollandi bujkál a duplafenekű frigyládában. Az identitás zavar.

Amerikában a vinil-korszakban a dupla lemezeknél rendszeresen az 1. oldalt a 4.-kel, a 2.-at a 3.-kal párosították. Talán ezzel is erősíteni akarták, hogy a Zene nem előre halad, hanem visszakanyarodik önmagához, vagy pedig azt, hogy ne lehessen automatikus mozdulattal megfordítani, hanem oda kelljen figyelni arra, hogy mi tartozik össze, mi következik a másik után.

Nem kapott egykor beutazási vízumot a Falon innenre a Hölgyország 19 meztelen világpolgára. Egy ponton valamennyien rózsaszínűek, mondta róluk az öreg Blues Boy. Jancsó Miklós ártatlannak vélt, önkéntes mártíromságot vállalt lányaival borítottuk be helyüket, filmmagazinjaink megcsonkításával. A metrón nem mertük volna őket felismerni, ha szembe ültek volna velünk. Később az egész földgolyóról kitiltották tizenkilenceket a szégyellős örökösök. Útlevélképük még elérhető és letölthető.

A vesztőhelynek soha nem kérdezik a helyrajzi számát. A gépfegyver általi hullák sorsolásánál idegenkezűség állapítható meg.

Üsd ki Magad szabadon, egy megkövezés-mentes övezetben, csak vigyázz, hogy ne lépd át a zónahatárokat. A temető csendje átszűrődik a géppuska-ropogáson és zuhanóbombázáson is.

Kuolema – egyike azon kevés finn szavaknak, amit megtanultam. Van egy ilyen nevű falu is, nem szeretnék ott lakni. A fehér gitáros búcsúposzterre (négy otthonom falán volt ott, most az egy brösszeli mellékutcában vett tripla LP-s Band of Gypsys-ben lapul, szakadt sarkokkal…) ezt írták: „im memoriam”. A régi-régi dal, 1969/1970 fordulóján, túllépve minden Nyál-Amerikán, élet/halál lett. Ki tudja, merre ment volna, ha nem csonkolják utolsó évét? Csak néhány útjelzőt szórt le maga elé, amit arra érdemtelenek markoltak fel és tettek zsebre.

Az Ég kisajkai csókra állnak.