Enyém az utca s történetei spanyol hangok kacagnak
most éjjel Cadillac-ek mérges gôzökben hasítanak
kihajolok mélyen vén szállodám ablakán
egy kezem rám emelem de a másik a rózsán
hallottam azt mesélik háború készül vége mindennek
a városok félig romokban menekülnek az emberek
de alkony gyermekei még egyszer hadd kérdezzem meg
vajon a vadászok értem is üvöltenek?
és hová mennek az országutak most hogy szabadok vagyunk?
miért masíroznak még a katonák ha már hazaindulunk?
Ó, széplábú hölgy, idegen melletted
szenvedésedbe zárva rozmár lesz örömed
vajúdik a vágy kora és a szülôk a bábát
kérik: mesélje el a pohár két oldalát
és most a gyermeket mint papirsárkányt húzzák
egyik szemében jövôt hordoz a másikban éjszakát
ó gyere velem kicsim egy tanyát találunk
nô a fû terem az alma s állatot tartunk
s ha éjjel felriadok s megkérdem: ki vagyok?
vigyél vágóhídra a báránnyal együtt várok
egyik kezem a hexagrammon a másik a lányon
táncolok a világnak hívott jókivánságon
kicsik vagyunk a csillagok közt nagyok az éggel szemben
s elkapnám tekintetedet a metrótömegben
(1968)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
