Itt minden állandó
a szerelem megtörte a büszkeséget
mi egyszer ártatlan lehetett
majd magába keveredett
egy felhő lóg felettem
jelzi minden léptem
mélyen az emlékekben
mi egykor volt a szerelem
ó mennyire éreztem
hogy vágytam
távlattá tenni az időt
milyen keményen próbáltam
és csak egy pillanatra
megtaláltam utamat
a sors akkor feltárult
- s láttam ahogy elsuhant
túlkapó villanások
el nem érhetem
mit megtarthatnék
magányom kéri mindenem
gyerünk száguldjunk
lássuk, mik várnak
talmi kéjgyűjtemény
s elmúlt vágyak
sosem jártam végig
a kijelölt utakat
az érzékek sötét zugait
nem ismertem
egy pillanatra hallottam
valaki szól:
nézz túl a mán, láthatod
minden üres és holt
most, hogy tudom már
hol romlik el minden
gyógyírt keresek
s túl sokáig tart mindez
mélyen a szívben
ahol rokonszenv fészkel
sorsomat keresem
míg túl késő nem lesz
(1980)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
