A legtöbbször olyankor nézek rá valamelyik időmérő eszközömre, amikor az 9:11-t mutat. De sem katasztrófa, sem segélykérés nem lesz belőle. Mégis van benne valami sorsszerű, mert az idén lejáró személyi igazolványomat, amelyben szerepel a 911, azután kaptam, hogy Életemmel 9/11-nek köszönhetően egymásra találtunk.
Néhány éve, amikor többünknek felmondtak egy nagy állami cégnél, egyik kollégám a korkedvezményes nyugdíjat választotta, a másik kolléganőnk három héten belül meghalt, én pedig azért kerültem a listára, mert sokoldalú vagyok, és biztosan megtalálom a számításomat. A nyugdíjba vonuló kolléga, arra a kérdésre, hogy mit fog most tenni, azt felelte: kiülök a kertbe és olvasok. Mostanában, különösen, ha ránézek sűrű polcaimra, irigylem őt és nem a kert miatt. Ha egyszer majd eljutok oda, hogy csak akkor írok, amikor kedvem lesz, vajon mely könyvekkel kezdjem és melyekkel folytassam, hogy minden fontos tudást tovább vihessek következő életembe?
Ki meri állítani, hogy a Mindenható az intelligens tervezést nem evolúciós formában képzelte el? – tette fel nekem a kérdést magától értetődően Életem. Tényleg, erre még én sem gondoltam, nem is beszélve a Tennessee állambeli természettudományi múzeum bibliailag korrekt tárlatvezetőiről.
Egyetlen mosoly egy Kedves Lénytől elegendő annak az agyleszívásnak az eltüntetéséhez, amihez egy hálózat hivatásos beszervezőjének, vagy egy kommunikáció-képtelen hallgatóságnak másfél-két órára lenne szüksége.
A cinke minden hajnalban ¾ 5-kor szólal meg az ablakunk alatt. Körülbelül fél óra múlva elhallgat és a rigó veszi át trilláival van a teret. Mindig a legnagyobb sztár lép utoljára színre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
