GNL911

1.

A Férfi egy baráti társaságban felidézi élete nulladik szerelmét, akivel még plátóibbnál is plátóibban szerették egymást. Nem látták egymást negyven éve, a Nő – latin-amerikai születésű – a világ túlsó végén él, bár már a Facebookon a közelmúltban megjelölték egymást. Ekkor a társaság egyik tagja bejelenti, hogy íme a Nő. A Férfi és a Nő végtelenül hosszan ölelik meg egymást, és egyszerre kérdezik meg: hol voltál eddig, mit csináltál 40 évig?

2.

A Férfinak az volt a mániája, hogy mindenütt hasonmásokat látott. Főleg hírességek hétköznapi másait, de saját múltjából megjelenteket is. Ez utóbbiak különösen vonzották és ha velük találkozott, onnantól kezdve már kereste az alkalmat, hogy újra láthassa őket. Egyszer egy nagyáruházban látott meg egy ott dolgozó nőt, akinek mosolya, beszédstílusa élete legnagyobb szerelmére emlékeztette. Onnantól kezdve direkt kereste vele a találkozást, és úgy tűnt, hogy a Nő is örül neki, hogy a számos pénztáros közül mindig hozzámegy. Aztán egy napon a Nő nem a pénztárban ült, hanem a pultok között rakodott. A Férfi megdöbbenve tapasztalta, hogy a Nő ugyanolyan kicsi, ugyanolyan testalkatú, mint hajdani szerelme, és akkor jött rá, vagy úgy vélte hallani, hogy még hangjuk is azonos. Akkor már azt sem tartotta kizártnak, hogy a két Nő egy és ugyanaz.

3.

Egy ötven feletti, jó karban lévő Férfi és egy ugyancsak ötven feletti, vonzó Nő egy idegen országban, egy idegen városban találkoznak. Korábban egyikük sem járt még itt. Mindketten halálos betegek, de egyikük sem tud róla. Hosszú évek óta nem látták egymást, pedig kamaszkorukban csodálatos szerelmet éltek át. Azóta csak néha-néha futottak össze, akkor is mindig véletlenül, de azok a találkozások is mindig nyomot hagytak az életükön. Egy szenvedélyes éjszaka után úgy döntenek, hogy itt az idő, hogy végre egymásnak éljenek és elszakítsanak minden további szálat múltjukkal, jelenükkel és a külvilággal.