Kenyeret sütünk Életemmel, már érezzük a mennyei illatot, amikor csengetnek. Kinézünk a kukucskálón és olyan idős hölgyeket látunk, mint amilyen a jehovisták szoktak lenni, csakhogy ezek nem ketten, hanem négyen vannak.
Szerelmem számomra ismeretlen okból kinyitja az ajtót, mire az egyik idős hölgy reszketeg hangon betűzni kezdi nem létező ajtó-névtáblánkat és egy teljesen idegen név után érdeklődik. Mondom neki, hogy nem, itt ilyen nincsen, de csak erősködik, hiába magyarázom, hogy kenyeret sütünk és nem érünk rá az ő maszlagjukat hallgatni. Már csapnám rájuk az ajtót, de egyszer csak mind a négyen ajtón belülre kerülnek, sőt, az egyikük kulcsot vesz elő, bezárja belülről a biztonsági zárunkat, majd zsebre vágja a kulcsot.
Közlöm velük, hogy ha nem távoznak azonnal, ráadásul még a kenyerünk is elég, hívom a rendőrséget. Zaklatás, erőszakos fogva tartás a BTK szerint. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja őket. Körülállják asztalunkat, meggyújtanak egy gyertyát és fejhangon kántálva imádkozni kezdenek. Fejükre zöld színű orvosi törlőkendőket raknak, amelyek ima közben foszforeszkálnak. Életem végre rászánja magát, hogy tárcsázza a rendőrséget, de mire kapcsolnának, a négy banya nyomtalanul eltűnik.
Ekkor nézzük meg a készülő kenyerünket. Rájövünk, hogy a kenyér, amíg ez a négy nő megzavarta köreinket, eloltotta maga alatt a lángot, távozásukkor pedig azonnal újra sülni kezdett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
