napfényre derült
arc törékeny őserő
pihen karomban
együtt álmodom
négynapos önmagammal
szent eljövetel
varázsütésre
forr egybe lélegzetünk
lebegő béke
szépségben fogant
áldott Gyermek örömhír
ártatlan hozója
fogynak a szavak
eszmélő szemek hívnak
s csendre intenek
(2017. december 3, egy nappal azután, hogy a kezembe foghattam Unokámat)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.