Sosem voltam sem halálmadár, sem gyászhuszár. Szakmai pályafutásom során mégis gyakran megtaláltak a nekrológok, különösen a művészvilágból. Az MTI-ben sokszor voltam olyankor ügyeletes hírszerkesztő, amikor eltávozott egy-egy igazi nagyság. És voltak olyan esetek, amikor én ragaszkodtam ahhoz, hogy búcsúztatót írjak egy-egy mesterről, aki valamiképpen sokat jelentett nekem. Így köszöntem el 1985-ben Orson Wellestől, 1987-ben Andy Warholtól. (Federico ...
szeretem lépted
mely büszkén és kacéran
ölelni siet
szeretem vállad
mely hullámot rajzol
tenyerem alatt
és derekadat
mely eltűntet köztes
távolságokat
szeretem hátad
mely selyemből árasztja
Te-illatodat
és gerincedet
melyen gyógyult éneket
hoz a ma-holnap
(2017. július 31.)
Mint demilitarizált övezet, sosem voltam még egyetlen légiparádén sem. A mostanában évek óta folyó Air Race-ekből is csak annyi érdekelt, hogy egyik kezdeményezője, B. Péter valamikor általános iskolai osztálytársam volt. Azért július 1-i sétánkon láttunk néhány kunsztot az Árpád-hídról, másnap pedig egészen a Margit-hídig merészkedtünk. Nekem a legjobban a kondenzcsíkok átalakulása tetszett, olyan körökké váltak, mint amikor valaki kilélegez egy ...
Éppen harminc évvel ezelőtt, 1987. nyarán kaptam életem első olvasói levelét. A hajdan híres színes havi magazin, a Világ Ifjúsága azon a tavaszon kínált nekem lehetőséget, hogy írjak zenei témájú cikkeket a lapba. Az első cikkemet Paul Simonról írtam, akinek éppen akkoriban aratott világsikert a Graceland című csodálatos albuma. (Biztosan sokan ismerik ma is a You Can Call Ma Al klipjét, amelyet Chevy Chase-zel mókáznak végig…) Hamarosan egész rovatot, ...
G.-nek elege lett minden városi és emberi zajból, de mivel mégsem akart kivonulni a sivatagba, köztes megoldást keresett. Felszállt arra az autóbuszra, amelyik a város legelhagyottabb zöld övezete felé közlekedett, annak is a késő esti, utolsó járatára.
Már az megnyugtatólag hatott rá, hogy rajta kívül a buszon csak ketten utaztak, és ők is leszálltak, mielőbb az útvonal felfelé vitt volna a dombokra. Onnantól kezdve már csak ő és a vezető haladtak haladtak ...
2017. július
Lepke b-mollban
dohány a kulcsok között
üres zongora
Indigó füst az
egybeesés kúpjából
kalapom repül
Koldus-kabátból
téltemető sárga remény-
gombok sarjadnak
Csend. Tiszta az ég
Az embrió ellazul
Mindjárt gyermek lesz
(2010)
Dominique de Gasquet francia írónő 23 éves volt, amikor néhány napot a katalóniai Cadaqués-ben töltött és úgy határozott, hogy becsenget Salvador Dalíékhez. Ez 1979 június 7-én történt. A csengetésre maga Dalí nyitott ajtót. A lány, aki feltűnően volt öltözve – ezüst színű sort, fekete boa – látnoknőként mutatkozott be. Dalí betessékelte, de közben megkérdezte tőle, hogy szűz-e. „Bizonyos értelemben” – felelte Dominique. Így kezdődött ...
Meghívást kapunk Életemmel egy külvárosi középiskolába, hogy előadást tartsunk az élet szépségeiről. Éppen csak odaérünk a megbeszélt időpontra, mert egy régi utcanevet adtak meg, pedig azóta már kétszer is átnevezték. Emiatt nem is a főbejáraton megyünk be, hanem az egyik oldalajtón, így még nehezebben vergődünk el a tanáriig, ahol már tűkön ülve várnak bennünket.
Viszünk magunkkal két szatyor könyvet, köztük saját munkáinkat is, amelyeket ...
ég föld háború
mágneses mezők mocskos
tisztítótüze
riadó fények
kék energia-zengés
hömpölygő éjjel
elszabadultan
ring a vérszínű bárka
utasokra vár
néma ágyúszó
ébreszt tetszhalottakat
szomjazó pohár
láncravert ablak
fergeteg ízét érzi
tágranyílt lelkén
(2017. július 11)
