1.
A nagy szürrealista mester, S.D. személyesen hív fel, hogy felkérjen pápává választása ceremónia-mesterének. Utánozhatatlan franciaságával ad néhány szempontot a díszletekhez és a kórushoz, beszédét pedig emlékiratainak híres mondataiból kell összeállítanom. „De hol van ezekben a hit, a pápaság szentsége?” – kérdezem tőle. „Én magam vagyok a hit” – feleli S.D. magától értetődően.
2.
Egy képrabló bandához csatlakozom, amely ...
Nem, először én is kalauz szerettem volna lenni, kardozó hős, meg svéd király, de valahogy a betűk iránti szeretet már igen korán fontossá vált számomra. Édesanyám feljegyzése szerint négy éves korom óta tudok írni-olvasni, mire elkezdtem iskolába járni, Nagymamámmal elolvastuk a János Vitézt, ma is kívülről tudom nagy részét, ha valaki elkezd belőle egy sort, szinte biztos, hogy tudom folytatni. És a mesekönyvek mellett nagyon korán elkezdtem újságokat ...
A francia mozi első nagy komédiása volt, nem érte meg a hangosfilm megjelenését, de máig nem ment feledésbe. Max Linder filmjeit egy párizsi moziban a mai napig rendszeresen játsszák, és a Vékony testőr (L’Étroit Mousquetaire) című börleszkje, amely Dumas hőseit figurázza ki, gyakran szerepel a kulturális tv-csatornák műsorán is.
1922-ben vagyunk. Az Eiffel-torony első meteorológiai jelentését sugározza a rádióban, a Trocaderón a Gyarmati kiállítás ...
Azt hiszem, sábbátkor, a pihenés napján találták fel a zűrzavart. A teremtő elszunnyad és álmodott. Ez volt az első alvás és az első álom. Isten álma. Az eredendő Pandora. A szellem tudatalattijából szörnyek és művészek keltek ki. Mesterek és az arkangyal…
..számára az volt a nap, amikor teljesen elmenekült a teremtményeiből fakadó szociális kötelezettségeitől, a jó és a rossz dilemmájától, az élhetetlenektől. Ez volt számára az értékes ...
Egy érdekes arcú, nagyanyáink fejkendőjét viselő, legfeljebb negyvenes hölgy kedves mosollyal egy előadóterem-szerű helyiségben, tucatnyi ember jelenlétében meginvitál engem valami soha nem hallott guru áhitatára, mire én hirtelen felindulásból kétszer erőteljesen pofon vágom. A pofon hatására a nő arcán először ezernyi ránc jelenik meg, aztán újra kisimul, és sikítozva átkozni kezd, mint istentagadót, aki előtt semmilyen hatalom és semmilyen tekintély sem ...
Az év végén jelenik meg Franciaországban egy könyv, amely Antoine de Saint-Exupéry halálának körülményeit tisztázza.
„Ha eltalálnak, nem fogom sajnálni. A jövő termeszvára megrémít és gyűlölöm a robotok erényét. Én kertésznek születtem” . Ezek voltak az utolsó mondatok, amelyeket az Éjszakai repülés, a Citadella, a Levél egy túszhoz és A kis herceg írója feljegyzésként íróasztalán hagyott, mielőtt utolsó repülésére indult.
Nem ...
Kedvenc értelmiségi lapomban megjelent egy nekrológ egy híres-hírhedt kampánygururól. A szerző hosszasan fejtegeti, hogy micsoda gazember volt, éppen csak az nincs benne, hogy milyen jó, hogy végre felfordult. Mit írnak majd azokról, akik a tanácsait kérték hosszú éveken át?
Vasárnap délelőtt erős csengetés veri fel itthoni békénket. Egy új magazint kínálnak, amely segít beosztani az időnket, mivel ebben a rohanó világban ez nagyon sokaknak problémát ...
1.
A francia Riviérára utazunk Életemmel, Cannes közelében tesz ki minket az autóbusz. Elindulunk a tengerparton. Sokan jönnek velünk szemben, és mindegyikük a lelkére köti, hogy ne menjünk a Croisette-re, mert tele van sznob, előkelősködő emberekkel, akik úgyis kinéznének bennünket onnan. Mindegyiknek udvariasan megköszönjük a jó tanácsot, és elmondjuk, hogy eszünk ágában sincsen a Croisette-re menni. Inkább a tengert és a part menti fákat csodáljuk, ...
Pihentesd a haragod, hétalvó. Ne pazarold el zavargásokra. Ne terheld meg eszmékkel. Az Ördög nem szól hozzám, csak arra utal, hogy rabszolga vagy, hogy nyomorúságod azoknak a szándéka, akik téged szenvedésbe taszítanak, és akik a te balsorsodból élnek. Azok a szörnyűségek ott, a belső bénulás itt. Ez kellett Neked? Teljesen leigáztak. Azért etettek, hogy szenvedj. Az Ördög megköti nyelvemet.
Hozzád beszélek, türelemmel viselt életem barátja. ...
Milyen érzés lehet a 19. születésnapon belépni az ország legnagyobb hírgyárába, és a külpolitikai szerkesztőség nagytermében ott látni azokat az embereket, akiket addig csak a tv-hiradókból és más közéleti műsorokból láttál? Át lehet-e érezni azt, hogy ezeket az embereket hamarosan kollégaként fogod tisztelni, közülük néhányan még a barátságukkal is kitüntetnek?
Alighanem fel sem fogtam ezeket a dolgokat, amikor 1975. augusztus 1-én beléptem a ...
