A francia mozi első nagy komédiása volt, nem érte meg a hangosfilm megjelenését, de máig nem ment feledésbe. Max Linder filmjeit egy párizsi moziban a mai napig rendszeresen játsszák, és a Vékony testőr (L’Étroit Mousquetaire) című börleszkje, amely Dumas hőseit figurázza ki, gyakran szerepel a kulturális tv-csatornák műsorán is.
1922-ben vagyunk. Az Eiffel-torony első meteorológiai jelentését sugározza a rádióban, a Trocaderón a Gyarmati kiállítás „bennszülött táncai” szórakoztatják a közönséget, kivégzik Landrut, a sorozatgyilkost. Max Linder még nagy sztár, gúnyt űz mindenből és mindenkiből. Pedig már viharfelhők gyülekeznek felette – idézi fel alakját a Le Nouvel Observateur.
Maud Linder, Max 93 éves lánya, az apai örökség gondozója ma is egykori házukban, Neuilly-ben él. Nagy rend uralkodik nála: a filmkellékeket, a restaurált filmtekercseket, a nagymérerű moziplakátokat szigorúan osztályozta, hogy bármikor felhasználhatók lehessenek. A kis öregasszony elárulja, hogy sokáig gyűlölte az apját, mert mindössze 16 hónapos volt, amikor szülei öngyilkosok lettek, de később felismerte művészi nagyságát, olyannyira, hogy felvette művésznevét is (Max Linder eredeti neve Gabriel-Maximilien Leuvielle volt), és életét apja filmes örökségének szentelte. Nem volt könnyű dolga: voltak olyan filmek, amelyet szénkazalban, pincékben talált meg, másokért pedig be kellett utaznia a világot Brazíliától Szingapúrig.
Max Linder 1910-re dolgozta ki véglegesen elegáns, folyton szerelmes világfi figuráját, akkor, amikor mozi még nemigen számított komoly művészetnek, és még a későbbi sztárkultusz sem alakult ki. Az 1883-as születésű színész szülei borkereskedők voltak, akik kivándoroltak Amerikába, miután szőlőjüket kipusztította a filoxéra. Gabriel magára maradt, rossz tanuló volt, a párizsi drámai Konzervatóriumot célozta meg, de miután többször elutasították, a Pathé mozivállalathoz szerződött. Karrierjét díszlettologatóként kezdte, de aztán felfedezték komikusi vénáját. Művésznevét egy cipőbolt cégtáblájáról vette – és nyert. Sodró lendületű, gegekkel teli filmjei bombasikert arattak, rajongói rendszeresen lerohanták az utcán, előfordult, hogy kocsiját nem engedték továbbmenni. Élete is olyan tempóban zajlott, mint filmjei: az 1910-es évek elején volt, hogy mindennap készített egy újabb börleszket. A Max a világ körül, A hipnotizált Max, a Max és a havasi gyopár, a Max a kolostorban klasszikussá vált, megelőzte a nagy amerikai némafilm-komikusokat, köztük Charlie Chaplint és Buster Keatont is. Figurája több mint 500 kisfilmben jelent meg, ebből alig 82 maradt fenn. Mellesleg ő volt az első, aki megjelenítette a filmvásznon még 1909-ben Arséne Lupin, az úriember-betörő alakját.
Az I. világháború azonban megtörte a karrierjét. Bevonult katonának, a lövészárokban gáztámadás érte. Megtörten, betegen tért haza, újra filmezni kezdett, de egy forgatáson balesetet szenvedett, amelyből hónapokig nem épült fel. Amerikába ment szerencsét próbálni, ahol nagy szeretettel, tisztelettel fogadták, maga Chaplin is. Csakhogy a rövid börleszkek a 20-as évek elejére kezdtek kimenni a divatból. A testőr-paródia még nagy siker, de ez már Max Linder hattyúdala.
Magánélete is szerencsétlenül alakult. Bár első házasságából született egy fia, beleszeretett a nála csaknem 20 évvel fiatalabb Ninette Peters-be, akit úgy szöktet meg, mert a lány családja nem hajlandó hozzáadni őt az öregedő komédiáshoz. Nemcsak a mozi gyors változása nyomasztotta Lindert, hanem a háborús borzalmakat is képtelen volt feldolgozni. Egy idő után rögeszméje lett, hogy felesége megcsalja. Lányuk megszületése sem térítette észhez.
1925.október 31-én vérbe fagyva találták Max Lindert és Ninette Peterst a párizsi Baltimore szállodában. Öngyilkossági paktumot kötöttek és felvágták az ereiket. Pedig a színész rettegett a haláltól, attól a gondolattal, hogy teste bomlásnak indul...
A filmbörleszk első klasszikusát sokáig a feledés homálya borítja. Alkoholistává lett fia a filmtekercsek nagy részét elásta egy kertben, és hagyta ott rohadni őket. Maud is csak akkor jött rá, hogy ki is volt valójában az apja, amikor egyszer meglátott róla egy moziplakátot…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
