Egy érdekes arcú, nagyanyáink fejkendőjét viselő, legfeljebb negyvenes hölgy kedves mosollyal egy előadóterem-szerű helyiségben, tucatnyi ember jelenlétében meginvitál engem valami soha nem hallott guru áhitatára, mire én hirtelen felindulásból kétszer erőteljesen pofon vágom. A pofon hatására a nő arcán először ezernyi ránc jelenik meg, aztán újra kisimul, és sikítozva átkozni kezd, mint istentagadót, aki előtt semmilyen hatalom és semmilyen tekintély sem szent és biztosan az anarchistákra szavazok.
Tulajdonképpen még akár igaza is lehetne, és magam sem tudom, hogy miért vágtam kétszer pofon, mikor ez igazán nem szokásom, egy kezemen meg tudnám számolni azokat a nőket, akiket így ütöttem meg életemben, és ennél sokkal komolyabb indokkal. Próbálok a legőszintébben bocsánatot kérni, hogy ennyire megfeledkeztem magamról, magyarázkodom, hogy biztosan valami más miatt szakadt el bennem a cérna. Anarchistákra pedig nem szavazok, tekintettel arra, hogy őket elveik tiltják, hogy választásokon induljanak.
„Semmi baj, megbeszéljük, meg istent és a hatalmat is” – mondja a nő már-már természetes mosollyal, és vetkőzni kezd a szégyenérzet legkisebb jele nélkül. A jelenlévők meredten figyelik a jelenetet. Engem azonban egyre nyilvánvalóbb meztelensége azonban annyira visszataszító, hogy máris újabb pofonokon gondolkodom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.