Csak az enyém
az ország mely lelkemben él
nem kell hozzá útlevél
hazamegyek
látja bánatom
s magányom
és illatos kővel takar be
kertek virágoznak bennem
virágaimat elképzeltem
enyémek az utcák
de házak nincsenek
már gyermekként leromboltam őket
lakói az égben csavarognak
szállást keresve
lelkemben laknak
Ezért mosolygok
amikor a nap alig ragyog
vagy sírok
mint egy éjszakai
szórványos eső
...