GNL911

Négy spanyol misszionárius hamis keresztlevelekkel mentett meg 155 zsidót a náci megszállás alatti Párizsban.

Bátor tettükről egész életükben hallgattak. 2012-ben Santiago Lopez Rodriguez fiatal spanyol történész hazája párizsi konzulátusának archívumában kutatott és interjúkat készített a túlélőkkel, illetve azok hozzátartozóival diplomamunkájához, amelynek témája a spanyol diplomácia szerepe volt a holokauszt idején. Az egyik túlélő fia mondta el, hogy szülei Párizsban élő spanyol klaretinus rendi misszionáriusoktól kaptak hamis keresztleveleket, hogy Spanyolországba menekülhessenek. Részleteket nem tudott, de Lopez Rodriguez hamar eljutott a spanyol misszió templomához, ahol átnézte az 1940-44 közötti keresztelési és házasságkötési nyilvántartást, és megkeresztelt zsidók neveinek tucatjaira bukkant. A Levy-kből Luis, a Jacobókból Jaime, a Moses-ekből Mauricio lett. Nagy részük Szalonikiben és Isztambulban született szefárd volt. Aztán az is kiderült, hogy a négy szerzetest az akkori spanyol főkonzul, Bernardo Rolland is segítette. Immár nevük is kiderült: Joaquin Aller, Ignacio Turrillas, Emilio Martín és Gilberto Valtierra és fennmaradt róluk egy csoportkép is. „Isten hamisítóinak” titka azonban velük együtt sírba szállt.

Nem tudtak róla még rendtársaik sem egészen addig, amíg 2008-ben egy nő nem kopogtatott a misszió ajtaján, hogy köszönetet mondjon szülei megmentéséért. A rendfőnökkel beszélt, aki elmondta a történetet a többi szerzetesnek, felszólítva őket, hogy őrizzék meg a titkot.

A 155 „megkereszteltből” 133-an menekültek meg. „Ezek a szerzetesek nemcsak az egyház törvényeit szegték meg a keresztlevelek hamisításával, hanem szembeszálltak a kollaboráns francia állammal is” – írta Lopez Rodriguez. S valószínűleg a spanyol hatalommal is, mivel a francoista Spanyolország, ha nem is vett részt a II.világháborúban, a nácik pártján állt, és  de jure 1968-ig hatályban volt a zsidókat hátrányosan megkülönböztető, 1492-ben született Alhambra-dekrétum.