Az öregedő Sz. sokáig tépelődött, hogy kérjen-e előételnek egy csodálatos velőscsontot, forró, fokhagymás pirítóssal. Húslevessel együtt már szóba sem jöhetett, de ezt a hagyományt, a velő mesés rezgését, sózását, borsozását, a kenyér ropogását nem akarta kihagyni és Szerelme, akivel utoljára 15 évvel ezelőtt voltak ebben a patinás vendéglőben, biztatta, hogy hódoljon csak ennek a hagyománynak.
Hamarosan ki is hoztak egy hatalmas, hosszú velőscsontot, csak úgy csillogtak rajta a húsleves aranyló zsírfoltjai. Az öregedő Sz. óvatosan kezébe fogta, hogy mint évtizedekkel ezelőtti elődei, egyetlen mozdulattal kiüsse a szürkés-barnás-ezüstös férfias csemegét, de nem sikerült neki. Igaz, nagy fehér kendőt sem kapott, amivel biztosan foghatta volna. De ez sem vette még kedvét, hogy kéjesen rákenje a fokhagymával bedörzsölt pirítósra az áhított velőt. Kamaszkorában egy kiskocsmában egyik kedvence volt a velőrózsa – 13 forint 50 volt egy adag rizzsel és tartárral – aztán meglátta azt a nevezetes filmet, benne a velőscsont-jelenetet, ráadásul éhgyomorra, és azóta maga is számos alkalommal megpróbált nagy ínyencek nyomdokaiba lépni. Egy időben volt egy tóparti strand, ahol szintén kínáltak velős-pirítóst, de annak nem volt semmilyen ünnepélyes rítusa.
Most az öregedő Sz. beleharapott a kenyérbe és a harmadik falat után úgy érezte, el is telt vele. Pedig még volt egy másik kenyér is, amit megosztott Szerelmével, aki vélhetően meg is érezte, hogy e nehéz eledel kifog a párján. Végül a velő elfogyott, de a tál kimártogatásának még a gondolatát is elhessegette.
Bár a főfogások remekül sikerültek, és ahogyan szinte mindig ezúttal is felezték a tárkonyos báránycombot, és a libamájjal töltött borjúszeletet, mindketten érezték, hogy ez az esti ételorgia, bármilyen fiatal is a lelkük, már nem az ő testüknek való. Még kedvenc pezsgőjükből is maradt egy pohárnyi az üvegben.
De aztán megfogták egymás kezét a kerthelyiség öreg gesztenyefája alatt, és a múlhatatlan szerelem érzése, mint találkozásuk óta minden nap, most is átáramlott rajtuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.