Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2020. május 11. 06:36 - Göbölyös N. László

Az ifjabb Agrippina összeesküvőből lett összeesküvés áldozata

32115062412_f1ea550d8f_b.jpg

Mielőtt elkövette volna a történelem által neki tulajdonított gyilkosságokat, Julia Agrippina négyéves ártatlan kislányként állt testvérével a római Via Appián a tömegben, amely Kr.u. 19-ben szülei fogadására gyűlt össze. Apjuk, Germanicus és felesége Antiochiából, Szíria fővárosából tértek haza. Germanicus  hamvai halotti urnában voltak. Anyjuk, az idősebb Agrippina meg volt győződve arról, hogy Tiberius császár ölette meg a népszerű hadvezért, akit Augustus császár is utódának szeretett volna. Ezt a meggyőződését táplálta bele lányába, valamint azt a rögeszmét is, hogy az ő ágának kell a római császári trónra kerülnie, bármi áron.

Amikor később egy asztrológus azt jósolta neki, hogy a fia fogja megölni,  Agrippina így válaszolt: „Öljön meg, de mint királynőt.”

Julia örökölte anyjától a kasztgőgöt és a vasakaratot. Ugyanakkor apjától örökölt három olyan tulajdonságot, amelyek segítették a csúcsra jutásban: a türelmet, a diplomáciát, a ravaszságot.

Fiatalságát kezdetben árnyékban töltötte. A névtelensége és az, hogy első házasságából nem született gyermeke, megmentette Tiberiustól, aki Germanicus leszármazottait saját fia riválisainak tekintette, mert élvezték a nép és a hadsereg szimpátiáját. Ellenben két fivérét, Nerót és Drusust már elítéltette koholt vádak alapján. Agrippina 22 éves volt, amikor megszülte a leendő császárt, Nerót. Nagy örömére Tiberius  hamarosan 37-ben meghalt, és trónját Agrippina öccsére, Caligulára hagyta, aki származása ellenére megszerettette magát az öreg császárral. Vannak azonban olyan történetírók, akik szerint Caligula maga fojtotta meg Tiberiust, hogy mielőbb átvehesse a hatalmat.

A fiatal császár első dolga a család becsületének visszaadása volt. Négy évvel korábban meghalt anyja és két fivére hamvait Augustus mauzóleumában helyeztette el és pénzt veretett a képmásukkal. Agrippinával és két húgával úgy bánt, mint igazi királynőkkel. A boldogság rövid ideig tartott: egy éven belül meghalt húga, Drusilla, aki Caligula szeretője is volt. A császáron ekkor kezdtek el jelentkezni az őrület jelei. Agrippina és a másik húga kegyvesztettek lettek. Azzal vádolta őket, hogy összeesküvést szőnek ellene. Agrippinát megfosztották javaitól és újszülöttjét sógornője gondjaira bízva Pontia szigetére távozott nővéreivel.

Itt mutatkozott meg igazán a született túlélő. Nem törték meg a kemény körülmények, Nero testvérének emléke, aki ezen a szigeten halt meg. Amikor 41-ben Caligulát megölték, nagybátyja, Claudius lett a császár, és Agrippina elhagyhatta a szigetet. Attól kezdve minden cselekedete arra irányult, hogy a fia trónra juthasson. Férjhez ment egy gazdag emberhez, aki ráhagyta a vagyonát. Barátságot kötött Claudius tanácsadójával, Palantesszel, így tudomást szerzett Claudius harmadik felesége, Messalina minden lépéséről. Ezután meggyőzte a császárt, hogy fogadja örökbe Nerót és adja hozzá lányát, Octaviát. Messalinának azonban rossz vége lett. Nyilvánosságra került, hogy szeretői vannak, és a császár kivégeztette.

Agrippinának sikerült elérnie, hogy a szenátus törölje a törvényt, mely szerint unokatestvérek házassága vérfertőzésnek minősül és minthogy másodszor is megözvegyült, elvetette magát a császárral. Ez volt az első sikere, de fia császárságát még nem látta biztosítottnak: volt egy másik fia, Britannicus, aki csak 3 évvel volt fiatalabb Nerónál. Hogy ne eshessen rá a császár választása, elterjesztette róla, hogy epilepsziás. Új tanítót választott fia számára a nagy filozófus Seneca személyében. Az öreg császár azonban észrevette felesége manipulációit és utalásokat tett a nők hűtlenségére, ami már Messalinának is a vesztét okozta. Agrippina elbizonytalanodott, nem kockáztathatott.

54 október 12-én a családi vacsorán Claudiust heves hányások fogták el és meghalt. Agrippina mérgezte meg. A császár halálát nem hozta nyilvánosságra, csak annyit mondott, hogy Claudius nem érzi jól magát és megtiltotta, hogy a palotát bárki is elhagyja, kivéve megbízottját, akit tárgyalni küldött a szenátushoz, amelynek támogatását kérte cserébe azoknak a jogoknak a visszaadásáért, amelyeket Claudius megvont tőlük.  Jósokkal konzultált és megnyerte a hadsereget is: 15 ezer sestercius extra zsoldot ígért a pretorianus gárda minden tagjának.

A következő napon Nero olvasta fel a halotti beszédet, amelyet Seneca írt meg neki. Akkorra már minden el volt rendezve és császárrá választották.

Végre teljesült Agrippina vágya. Nero uralkodásának első éve idillikus volt. De anya és fia között hamar feszültségek támadtak. Agrippinának fejébe szállt a dicsőség és elvesztette mértéktartását. Két olyan hibát követett el, amelyek a halálát okozták. Az egyik az volt, hogy azt hitte: nem kell háttérben maradnia, mint amikor Claudius felesége volt. Mivel ezúttal a fia volt a császár, akit a befolyása alatt tartott és fiatal is volt, azt hitte, nem kell elrejtenie, hogy valójában ő uralkodik. A palotába tette át a szenátus üléseit és egy alkalommal személyesen is részt vett rajta. Seneca tanácsára azonban Nero kedvesen kivezette a teremből.  A római nemesség nem fogadta el egy nő hatalmát.

Agrippina második hibája az volt, hogy alábecsülte a fiát. Nero felnőtt és nem akarta, hogy anyja beleavatkozzon a politikába és magánéletébe. Akkor értette meg, hogy veszített, amikor Nero kitette őt a palotából, elvette tőle a testőröket. Végül a császár úgy döntött, hogy megöli az anyját. Ez azonban nem volt könnyű, mert Agrippina résen volt. Minden nap bevett egy kis adag mérget, hogy immunissá váljon. Nero azonban úgy tett, mintha ki akarna vele békülni és meghívta 59 márciusában a villájába. Az asszony a meghívást örömmel elfogadta. A találkozás végén fia a saját bárkáját ajánlotta fel neki a hazatéréshez. Csakhogy a bárka tetőlapjának rá kellett esnie Agrippinára és az őt kísérő hölgyre. A tető valóban le is szakadt, de nem a két nőre. Agrippina a vízbe ugrott, halászok mentették ki. Ezután nyugtató üzenetet küldött Nerónak, abban a reményben, hogy így megmentheti az életét. A császár azonban úgy tett, mintha a hírnök anyja parancsára meg akarta volna őt ölni. Ezzel igazolta a nép előtt, hogy Agrippinának meg kell halnia.

Agrippinát pár órával később érte a halál, ott, ahol 22 évvel korábban Nerót megszülte. Halála előtt állítólag széttárta a katonák előtt tunikáját és arra kérte őket, hogy abba a méhbe merítsék kardjukat, amelyben gyilkosát hordozta.

Nero  később megölette feleségét, Claudia Octaviát, de második felesége, Poppaea is hasonló sorsra jutott. Nevelőjét, az ókori Róma egyik legnagyobb gondolkodóját, Senecát öngyilkosságba hajszolta és az önkéntes halált választotta bizalmasa, majd a vele szembe forduló, bűneit lajstromba vevő író, Petronius is.  Nero zsarnoki uralma végére azonban mindenkit elvesztett, és miután a szenátus éppen az anyagyilkosság miatt ítélte őt halálra, 68-ban ő is öngyilkosságot követett el. Így ért véget Germanicus átkok sújtotta családjának története.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr4715676554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

várom a levelet 2020.05.11. 16:49:30

sajnos a Claudiusok fáján több volt a vackor, mint a rendes körte.

Történelmi gyökerek 2020.05.11. 16:49:42

A Római Birodalom megérdemelte, hogy elbukott, mocskos egy rendszer volt. A maiak se jobbak.

vackor1 2020.05.24. 10:53:43

Ha már meg lettem szólítva :)) , akkor a Századok- Emberek sorozatban, Mika Waltari : Az emberiség ellenségei című könyvében egészen érdekfeszítően ír erről a korról , ez az esemény - és az előzményei is - szerepelnek benne.

midnightcoder2 2020.05.24. 10:53:46

@Történelmi gyökerek: Mondj egy olyan rendszert ami nem az volt!
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai