GNL911

Ezúton ünnepélyesen bejelentem, hogy:

-Nem teszek közzé magamról maszkos fotót.

-Nem ajánlok senkinek sem nyilvánosan, sem másképpen óvintézkedéseket.

-Nem osztok meg sem baráti, sem ellenséges féknyúzt.

-Nem buzdítok forradalomra, polgári ellenállásra, senki szidására vagy magasztalására.

-Továbbá nem traktálok senkit sem azzal, hogy mivel ütöm agyon hirtelen támadt rengeteg szabadidőmet, mert 1. egy perccel sem lett több szabadidőm, 2. vallom egyik kedvenc költőmmel, Jacques Prévert-tel, hogy „az idő keményen bánik azzal, aki agyon akarja  ütni.”

-És akkor maradok otthon, amikor azt jónak látom – lassan edzem magamat, hogy ne lássam meg mindenütt e feliratot, még a filmek közben is – és úgy vigyázok magamra, ahogy jónak látom. Húsz évvel ezelőtt ismerőseim fogadásokat kötöttek arra, hogy mikor fogom halálra inni magamat, akkor a nem létező égiek vigyáztak rám, hogy ők veszítsenek. Közben megúsztam két gázolást és egy tengeri vihart. Most sem lesz másként. Ha van még dolgom a Földön, ezt is megúszom. És van. A vírusnak tízszeresen erősebb lélekmérgezés ellen pedig megvéd szeretteink aurája.

Vagyis, ahogyan nagymamám mondta volna, „hagyjanak békemet.” Ő pedig túlélt két világháborút és egy spanyolnáthát, aztán 91 évesen végelgyengülésben halt meg.

Volt egy álmom. Meghirdettek egy nagyszabású előadást, amelyen, mint mondták, egyszer s mindenkorra megtudhatjuk a 31 évvel ezelőtti rendszerváltás és az azt követő három évtized igaz történetét, egyúttal tetemre hívnak mindenkit, hogy mit csinált vagy mit nem csinált. Meghívóm ugyan nem volt, de minden ellenőrzés nélkül beengedtek. Ráadásul az első sorban kaptam helyet, igaz, hogy mellettem egy WC volt, amely aztán az előadás során 5 percenként automatikusan megtelt szarral. Én ilyenkor mindig bő vízzel lehúztam, mire valaki szólt, hogy éppen ez a feladatom, ezért engedtek be és még nem is sejtem, hogy mennyi végtermék fog megjelenni az előadás végéig. Szívesen vállaltam ezt a kellemetlennek tűnő feladatot: ha ezen múlik a teljes megtisztulás, néhány óráig még tömény szarszagot is hajlandó vagyok elviselni.

Tudják, mi a legundorítóbb magyar szó? Az adó. Inkább elvevőnek kellene hívni, hiszen nem adjuk, hanem elveszik. Így volt ez mindig a királyoktól, az egyházaktól a NAV-ig. És régen is voltak, akik adóztak és akik alig vagy egyáltalán nem. Pedig azok a kiváltságok állítólag régen megszűntek.

„Bocsánat, Ön hány éves? „ – kérdezte a Penny rendésze reggel ¼ 9-kor. Egy világ omlott össze bennem, mert még soha életemben nem néztek koromnál idősebbnek, még rosszéletű koromban sem. Pedig még ki is aludtam magam előző éjjel. Lehet, hogy rosszak voltak a fényviszonyok vagy a Lennon-szemüvegem öregített? Reméljük a legjobbakat…Néhány nappal később a Sparban is megkérdezte a rendész, aki legalább 70 volt, de az is lehet, hogy csak elitta az arcát.

Megint elment egy vidám cimbora, akit kegyetlen, életfogytig tartó betegséggel sújtott a sors, de ő ezt kegyetlen öniróniával, fekete humorral élte meg, amíg csak lehetett. Még médiasztár is volt, amikor kerekesszéken bejárta Európát, eljutott Lourdes-ba és az amszterdami vigalmi negyedbe, ahol még egy kínos drogügybe is belekeverték. Imádta a jó rock-zenét, számtalanszor élveztük együtt a bulikat a Tabántól a Pecsáig, miközben Szunyiból – mindenki így hívta – folyamatosan dőlt a hülyeség, és közben elfelejtettük, hogy egy tolókocsiban élő emberről van szó. Most már odafent emelgeti a söröskorsókat, és másféle fény csillan meg rakoncátlan szőke fürtjein.

A magyar médiát egyre inkább elárasztják a covidon-díjas megmondóemberek.

Azán megint volt egy álmom. Meglátogatta zenekaromat a Rolling Stones, és mi egy két órás műsort nyomtunk az ő legjobb dalaikból. Annyira tetszett nekik már az első daltól kezdve, hogy teljesen felbátorodtunk és egyre jobban játszottunk. Amikor vége lett, Keith felajánlotta, hogy beszáll a bandába egy kis country blues-t játszani, és mi másba is kezdhettünk volna bele, mint a Proud Mary-be, amivel a koleszban a legnagyobb sikerünk volt közel 50 évvel ezelőtt…

Vajon hogy lehetett kultuszfilm a Ghostból ilyen gagyi történettel, ilyen rossz színészekkel? És aligha az a gond, hogy 30 évvel idősebb vagyok. Ha Whoopi nem komédiázik szokott módján, alighanem nézhetetlen lenne. A félúton elakadt hulla témában maradok Woody Allen Fülesénél, mert  ő legalább poénra vette.

Azok, akik elhiszik azt az agyrémet, hogy a klímaváltozás mögött az a bizonyos háttérhatalom áll, amely ránk szabadítja a migránsokat, hogy kiirtsák vagy elüldözzék az európaiakat, mert a nagy katasztrófa idején egyedül az öreg kontinens marad élhető, és azt eme háttérhatalom magának akarja fenntartani, esetleg egy világosabb pillanatukban elgondolkodhatnának azon, hogy az ilyen információk melyik nem is annyira háttérhatalom megrendelésére készülhettek…

Egy napon kezdtem olvasni Anne Frank meséit a Hátsó Traktusból, és Bradbury Marsbéli krónikáit. Az utóbbi elfér a mellényem zsebében, tehát már utazni készülök. A  halál fenyegetésében élő bezártság és egy elpusztult világ képei mellette ott vannak Leonard Cohen vallomásai megtisztulásként, gyógyírként a Book of Mercy-ből. Már csak egy kozmikus csengő hangra lesz szükségem.

Érettségi pedig lesz! - hörögta George Armstrong Custer, majd hulláját lengetve rohanni kezdett Little Big Horn völgye felé.

Bízom abban, hogy Óbuda napsütése rosszkedvünk tavaszát tündöklő nyárrá változtatja. Ezért, ha kell, úgy döntök, gazember leszek. De azért előbb még alszom rá egyet, átfordulok a sötét oldalamra.