Az ember hajlamos még egy mozdulatlan felületen is folyamatos alakváltozásokat észlelni, ha huzamosabb ideig mereven nézi. Elég hozzá a képzelet. Ezt a képzeletet erősíti fel idegborzoló krimivé Ulrich Gábor Düne című alig több mint 3 perces animációs filmje, amelyet beneveztek az Oscar előszobájának is tekintett Annecy Filmfesztiválra.
Tulajdonképpen nem látunk mást, mintha egy repülőgépről, helikopterről bámulnánk egy sűrű fűvel benőtt fennsíkot, amelyet egyre hevesebben borzol, kuszál a szél. Előbb csak kiszámíthatatlanul változó labirintusok tűnnek elő, majd mintha emberalakok is megjelennének, akik üldöznek vagy menekülnek – igazából mindegy, mert ebből az útvesztőből amúgy sincsen kiút. A szélzúgásból aztán már léptek, hangok, kiáltások is kibontakoznak – a korai Pink Floyd-lemezek háttérzajait juttatják eszembe - mielőtt minden elcsendesülne, és csak találgathatjuk, hogy mi történt. Az áldozatok, a tettesek, a tanúk mindörökre rejtve maradnak. De megközelíthetjük úgy is, hogy ez a düne valójában valahol egy kietlen sivatagban van, és amit eddig fűszálaknak néztünk, igazából a homok fodrozódásai, amelyek elnyelik az eltévedt utazókat, akiknek egyetlen bűnük, hogy azt hitték: erősebbek a természetnél.
Az Annecy fesztivált eredetileg áprilisban rendezték volna, de a világjárvány közbeszólt, így június elején tartják meg az interneten a 60. seregszemlét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.