Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2020. április 15. 06:31 - Göbölyös N. László

Non-szenzorok

1.

Egy csinos egykori tanítványom felkér, hogy legyek az esküvői tanúja, és egyben menyasszonyi ruhájának tervezője. Az első felkérés megtisztelő, a második azonban rémisztő, hiszen egy egyenes vonalat nem tudok húzni, nemhogy ruhát tervezni. De a lány ragaszkodik hozzá, mert, mint mondja, látta, hogy micsoda gyönyörű kollekciókat terveztem korábban és beléjük szeretett. Lehet, hogy valami rendkívüli képességemet eltitkolom magam előtt?

2.

Életemmel Rómában, a járvány miatt kihalt Gianicolo-dombon egy peremkövön szeretkezünk, egymás ölébe ülve. Alattunk közel 100 méteres mélység. Tériszonyom ellenére nem félek egy cseppet sem, mert bízom Szerelmemben.

3.

Egy könyvet keresek egy könyvtárban, de hiába, mert mindenki németül beszél, így nem tudok segítséget kérni. Végül elirányítanak egy szövevényes folyosóra, amely egy nagy vízparthoz vezet, ahol gyerekek és felnőttek lelkesen festik teli arcokkal és vidám alakokkal az embernél is nagyobb sziklákat.

Hajóútra készülünk Egyiptomba, de kiderül, hogy a történelem e legendás folyóját a deltáján túl is számtalan ágra bontották, ettől azonban annyira megtisztult, hogy a fenekéig le lehet látni és bárki úszhat benne a halak között, feltéve, ha tiszta a teste és a lelke.

 

5.

Elveszítem a telefonomat, de szerencsére emlékszem, hogy abban a buszmegállóban, ahol annak idején első munkahelyemre naponta felszálltam. Visszamegyek oda, és valóban, a mellette lévő kukában meg is találom a tokját, a telefon helyére azonban egy förtelmes szentimentális regényt helyeztek be, amelynek hiányzik a vége, és valaki rémes macskakaparással odaírta, hogy fejezzem be én, ez a feltétele annak, hogy telefonomat, benne az összes számmal, fotóval és videóval, visszakapjam. Megírom a regény végét, az egészet átfordítva a legmocskosabb erotikává, de mire kész leszek, valaki leszerelte a buszmegállót és a kuka is eltűnt.

 

6.

Meghívást kapok a már lebontott, de mégis álló Népstadionba egy futball-meccsre, amelynek résztvevőit titokban tartják a nézők előtt. Jegy nincsen, a helyszínen kell regisztrálni, személyi okmányok alapján. Már a tribün lépcsőin haladok felfelé, amikor rájövök, hogy otthon hagytam a pénztárcámat, amelyben az összes fontos dokumentumomat tartom. Benyúlok a farzsebembe, és ott találom Apám egyik régi, lejárt igazolványát, gondolom, felmutatom a bejáratnál, hátha elfogadják. Úgyis egyre inkább úgy érzem, hogy azonos vagyok vele. Így is történik, bejutok a nézőtérre, a gyepen 8-10 éves gyerekek gurigáznak önfeledten és a nézők tombolva ünneplik őket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr915613860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai