Harminc évvel ezelőtt azzal volt tele a szovjet sajtó, hogy „küszöbön áll a Nicaragua elleni amerikai invázió”. Ezt legalább 2-3 évig ismételgették, és a magyar sajtóban is folyamatosan jelen volt. Mi meg jót röhögtünk, mondván, nahát, milyen magas az a nicaraguai küszöb, hogy az amcsik képtelenek átlépni. Hogy miről jutott eszembe? Január 2-án reggel idei első bevásárlásom során megütötte a szememet egy újságcím: „Egyre növekszik a nyomás a magyar határra.”
Évtizedekkel ezelőtt láttam utoljára A végső visszaszámlálás című filmet, amelyben egy mágneses vihar okozta időutazás során egy amerikai repülőgép-anyahajónak lehetősége nyílik beavatkozni a Pearl Harbor-i katasztrófába, és bizonyos értelemben ez meg is történik. Ma már alig-alig tartozik egy ilyen lehetőség a sci-fi műfajába, de meg vagyok győződve arról, hogy az emberiségnek lehetősége nyílna arra, hogy akár a történelem menetét, akár egyes emberek életét visszamenőleg más irányba tudná terelné, akkor sem választana jó megoldást, mert az elmúlt hatezer év azt mutatja, hogy semmiből sem tanulunk. Így jobb, ha nem akarunk istent játszani, ahogy a filmben is elhangzik - bár nem tudjuk, hogy nem az-e a fő manipulátor, aki ezt kimondja, és csupán ki akarta próbálni, hogy meddig megy el egy döntéshozó egy ilyen extrém helyzetben.
Nagy horderejű javaslat: ha már nincsen törvény előtti egyenlőség, akkor örvény előtti se legyen!
„Tőke és fasizmus jegyesek” – írta egykor József Attila. Ma a kriptokommunisták reinkarnácizmusának vagyunk tanúi.
Hogyan lehetséges, hogy egy zenét 50 éve hallgatok, és 50 év után kihallok belőle néhány olyan apró futamot, hangzási finomságot, amire eddig még sosem figyeltem fel? Lehetetlen, hogy csak azért, mert új lemezjátszóm van, ráadásul nem is újrakevert felvételről van szó. Inkább a zenészek zsenialitása, akik úgy játszottak, hogy fél évszázad múlva is kapjon még újat akár a legnagyobb rajongó. A Led Zeppelin II. albumáról beszélek…
Vajon a nemzeti zászlót is felfalják a disznók, ha korpa közé keveredik?
Kedvenc wellnessünk férfi szaunájának mosdója belülről van bezárva órákon keresztül, de senki nem felel. Bekopogok, hátha valaki rosszul van, netán öngyilkos lett. Az úszómester azt állítja, hogy kívülről zárták be, mert felújítás miatt elzárták a vizet. Columbo, segíts!
Mostanában az 1-2 perccel korábbi dolgokat vagyok hajlamos elfelejteni. Közép- és hosszú távú memóriám szerencsére még remekül működik, bár néha nagyon kell gondolkodnom olyan neveken, amelyeket nem is olyan régen kapásból rávágtam belső kérdéseimre is. Nem árt igyekeznem életművem beteljesítésével. Erre azt olvasom, hogy akik idősödve alvászavarokkal küzdenek, azoknál nagyobb a demencia kockázata. No, itt hagyom abba, mielőtt még hipokondér leszek.
Mindennek megy fel az ára, csak az nem veszi észre, aki nem akarja, vagy aki soha nem vásárol. Csak az emberélet lesz egyre olcsóbb.
Egy brit politikai elemző cég szerint 2020-ban 47 országban várhatóak jelentős civil mozgolódások, amelyek akár zavargásokba is torkollhatnak. Szerbia és Ukrajna is közöttük van. A mi határaink egyelőre keményen állnak, mint a gránitszilárdságú alaptörvény.
Láttam a piacon egy nőt, teljesen normálisnak látszott, jól öltözött volt, és a szeme körül olyan foltok, amik aligha származhattak másból, mint verésből. Lehet, hogy az, aki megverte, szintén teljesen normálisnak látszik és jól öltözött…
Elment Rómában töltött éveim egyik nagy fociásza, Pierino Anastasi. Remek kis center volt, 1968-ban 650 millió líráért vette őt meg húszévesen a Varesétől a Juventus, máig előttem van az újság, ez akkor szenzációs összeg volt, de megérte a Zebráknak. Halála után egy nappal a fia elmondta, hogy apja amiotrófiás laterál-szklerózisban (ASL) szenvedett, és ő maga döntött az euthanázia mellett. Egy hospice-ban élte utolsó napjait, annak egyik orvosa adta be neki a megszabadító altatót. Mindezt a katolikus Olaszországban…
Álmomban szörnyű földrengés pusztított, és mindenki csak a tárgyait mentette, akár saját élete árán is. Aztán jött egy árvíz, amelyből nem látszott kiút és otthonunkban meg tudtuk teremteni a béke szigetét.
Kínában karanténba helyeztek a koronavírus miatt egy 11 milliós várost. Gondoljunk bele, mi lenne, ha Budapesttel bármilyen okból ez történne. Vagy inkább ne…
Egy több ezer lemezes gyűjtemény előnye, hogy vannak benne olyan kincsek, amelyek évekig csak pihennek a szekrényben, amíg egyszer csak eszembe jutnak. És akkor az újdonság erejével hatnak és iszonyúan fel tudnak dobni.
Míg a Táraskör színpadán a 30-as évek filmslágerei szóltak, leült mellénk R.P. McMurphy, félúton az új-mexikói fogda és az Overlook hotel között. Elkésett és idő előtt távozott, de legalább lelkesen tapsolt, ha már azt sem mondta, hogy „nik-nik-nik-f-indians”.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.