Grönlandot a 10.század végén gyarmatosították a vikingek. Kb. 500 év múlva hirtelen eltűntek. Ugyanakkor a sziget északibb területén élő inuitok fenn maradtak.

A vikingek eltűnésében több körülmény együtthatása játszott szerepet: a társadalmi rendszerük működése, a környezet és a klímaváltozás. Történetükből a mai társadalmak is tanulhatnak.

Hosszú ideig és főként azóta, hogy az amerikai Jared Diamond történész és földrajztudós megírta a Collapse című könyvet, az uralkodó nézet az volt, hogy a kis jégkorszaknak nevezett 13.század közepén bekövetkezett lehűlés okozta a vikingek vesztét. Nem tudtak a megváltozott klímában élni, elszakadni a földműveléstől és kihaltak. Néhány év óta sok kutató vitatja ezt a verziót. Régészek, archeozoológusok, ősföldtankutatók jöttek rá, hogy más okok is közrejátszottak.

A vikingek 985 körül érkeztek Grönlandra, rozmárra vadásztak, mivel az agyaruk nagyon keresett volt. Az európai mesteremberek ékszereket, sakkfigurákat, dísztárgyakat készítettek belőlük. Az agyarakkal kereskedtek, a katolikus egyháznak, a norvég királynak, és az európai kereskedőknek adták el a zsákmányt. A vikingek viszont fémet vásároltak, amelyekből fegyvereket, szerszámokat, hajóalkatrészeket készítettek, fát, amelyből a szigeten kevés volt, és  főleg gabonaféléket, amelyeknek nem volt ott idejük megérni a rövid nyárban.

Christian Keller, az oslói egyetem kutatója szerint 800 kg agyar ára egyenlő volt 800 tehénével, vagy 60 tonna szárított haléval. A megtalált kereskedelmi regiszterek hat évi vadászat terméke értékesebb volt, mint 4 ezer izlandi paraszt gyapjútermése ugyanennyi idő alatt. Vagyis a rozmár-vadászat volt a viking gazdaság alapja.

Ez az egyetlen bevételi forrásra való alapozás kockázatos volt, mert számolni lehetett a rozmárok fogyásával. És ez be is következett. A 13. század közepén hirtelen erős lehűlés jött a Földre, amelynek egyik oka a jávai Lombok vulkán kitörése volt 1257-ben. A kilövellt hau eltakarta a napsugarakat és a hőmérséklet  közel átlagosan egy fokkal csökkent. A lehűlés, amelynek okai lehettek a Föld rotációjának ciklikus változása, és a tengeri és atmoszférikus áramlatok is, például a brit szigeteken éhínséget okozott.

A hideg több évtizedig tartott. A geológiai minták kimutatták, hogyan erősödtek a viharok, a jegesedés. Ilyen körülmények között nehezebbé vált a rozmárok és az egyéb olyan állatoknak a vadászata, amelyekkel a vikingek táplálkoztak. Egyre messzebb kellett menniük, vagy pedig elhalasztaniuk útjukat a jéghegyek miatt.

Ráadásul a rozmáragyar iránti kereslet is csökkent, a portugál kereskedők Afrikából hozták be az elefántagyarat. Oroszországból is könnyebb volt beszerezni mindazokat az árukat, amelyekkel a vikingek kereskedtek, mint a narválfogakat, vagy a sarki róka és medvebőröket.

A grönlandiak kliensei a 14. század közepén tovább fogyatkoztak, miután pestisjárvány pusztította el Norvégia lakosságának 40%-át. A földművelésből a rossz éghajlati viszonyok miatt egyre kevesebb táplálékot nyertek. Csontjuk elemzése azt mutatja, hogy étrendjük 80%-a tengeri állatok húsából származott. Összezúzták a csontokat, amelyekből levest készítettek. Ez magyarázatot ad arra is, hogy a kutatók alig találtak csontot, halszálkát.

Mivel kevés volt az ennivaló, a falvakban elterjedt a szokás, hogy mindent a közösbe tegyenek. Ezt a szokást máig őrzik a bálnavadászok a Feröer-szigeteken.

Fogytak a vikingek, de nem pusztult el mindenki. A régészek megtalálták kőből épített templomaikat, mezőgazdasági eszközeiket, de csak nagyon kevés fegyvert, hajót és háztartási eszközt. Erről arra következtetbnek, hogy a megmaradók elhajóztak Grönlandról azokra a területekre, ahonnan érkeztek, Skandináviába.

Történetükkel kapcsolatban azonban az ökológusok emlékeztetnek arra, hogy a 21. századi emberiségnek nincsen lehetősége ilyen visszavonulásra a civilizáció összeomlása esetén. Tehát nem árt okulni a múlt példájából, ha nem akarunk nem létező vészkijáratok felé kapkodni az utolsó pillanatban.