GNL911

1.

Életemmel erdei kirándulásra indulunk, nem találunk, de nem is keresünk éjszakai szállást, vannak nálunk takarók és leheveredünk a fűbe. Hajnalban azonban egy kis vidám csapat ver fel bennünket álmunkból. Nem tudjuk, kik ők, de rögtön erős pálinkával, kolbásszal kínálnak bennünket, amit nem utasítunk vissza. Folyamatosan beszélnek, nevetnek, semmit sem tudunk meg róluk, de annyira rokonszenvesek, hogy meghívjuk őket otthonunkba. Ott már nagy a sürgés-forgás, és az eszem-iszom, mert megérkezett a post-punk geológus, aki egy folyó forrását kutatva jutott el hozzánk, és beállít mellette London ipari negyedének legendás blues-rock bandája, még az 50 évvel ezelőtti, kedvenc felállásomban, és persze rögtön nyomni kezdik a boogie-t, amire kénytelen vagyok előkapni a basszusgitáromat és minden hangolás nélkül bekapcsolódom. Közben Életem az erdei csapat jóképű vezérét vigasztalja, aki, miután alaposan felöntött a garatra, kiönti neki az összes lelkét, de mielőtt végleg szerelmet vallana, belealszik motyogó szerenádjába. Ennék és innék valamit erre a nagy ijedtségre, de alig férek hozzá a dugig feltöltött frizsiderhez, és amikor egy korty pálinkát keresek, egy eddig nem látott szikár öreg hölgy közli, hogy megmentett nekem néhány kortyot a fogmosó poharamba – ami nincs…

2.

A nehézsúlyú boksz 55 évvel ezelőtti klasszikus meccsét vívják újra, de ugyanazzal az eredménnyel: tudjuk előre, hogy a fiatal bohóc, aki repked, mint egy pillangó és szurkál, mint egy darázs, az első menetben leüti kivénhedt ellenfelét. A helyszín azonban egy lepukkant klub fővárosunk egyik forgalmas csomópontján, a kocsmapult mellett állítják fel a ringet, a belépő 10 dollár és benne van a fogyasztás. A rövid bunyó után haza kellene menni. Felszállok egy buszra, amely nem áll meg a végállomásig, jegyet venni nem lehet. Persze ott az ellenőr a buszon, de az utasok közül senkinek sincsen rendes jegye, mindenki csak a bokszmeccs jegyét veszi elő, mert elterjedt, hogy az érvényes ide is. Az ellenőr mindenkinek ad egy-egy rendes jegyet. Ezen felbuzdulva, én mindjárt két jegyet veszek elő, mert eredetileg egy haverommal mentem volna, de ő közben beteg lett és lemondta, hátha így egy retúrra is jogosult leszek. Az ellenőr azonban közli, hogy megbüntet, méghozzá duplán, mert kétszeresen akartam potyázni, és ott a helyszínen fizessem ki a 32 ezer forintot. Persze nincsen nálam annyi. Elönt a düh, és fojtogatni kezdem az ellenőrt, akinek annyi ideje sincs, hogy rendőrt vagy közterületeseket hívjon. Az utasok ugyanúgy szurkolnak nekem, mint a bokszmeccsen, a sofőr pedig rezzenéstelen arccal vezet tovább a végállomásig…