1965.június 6-án jelent meg az Egyesült Államokban a rock egyik legjelentősebb dala, amely meghatározott egy egész korszakot. Ez volt az (I Can1t Get No) Satisfaction, magyarországi népszerű nevén a Getnó, amelyet a Rolling Stones május 12-én a hollywoodi RCA stúdióban vett fel.
Érdemes felidézni a dal születésének történetét. A Stones turnézott az USÁ-ban, és 1965. május 5-én a floridai Clearwater Gulf motelben szálltak meg. Extatikus rajongók fogadták őket, köztük két lány, akik ráakaszkodtak Bill Wymanre és Brian Jones-ra. Egy viharos éjszaka után csatlakoztak a banda többé tagjához az úszómedencében. Az egyik lány zavartnak tűnt, a szeme alatt sérülés látszott, amit állítólag Brian okozott.
Mike Dorsey, a banda turnémenedzsere ezen úgy felháborodott, hogy alaposan helyben hagyta Jones-t, akinek két bordája is eltörött. Wyman emlékezett rá, hogy a többiek megelégedéssel fogadták a büntetést, ekkor jelent meg a „satisfaction” kifejezés, majd Keith Richards, ezen felbuzdulva, megalkotott egy öt hangból álló riffet – a rock-világ talán leghíresebbjét. Mick Jaggert nem villanyozta fel az ötlet, ezért Keith még próbálkozott finomítani, végül másnap hajnalban fel is vette.
Május 10-én a Chess Records stúdiójában elkészítették az első változatot, amelyben Brian szájharmonikázott. De nem voltak elégedettek a folk-blues változattal, ezért a végleges felvételt két nappal későbbre halasztották.
Keith a riffet kissé laposnak tartotta, ezért új Gibson gitár effektussal, fuzz-tone-nal torzította. Május 12-én reggel 10-től másnap hajnali fél 3-ig tartottak a felvételek. Mindenki el volt ragadtatva az eredménytől, csak éppen a két szerző, Jagger és Richards nem. Ők azt sem akarták, hogy lemez készüljön belőle.
Végül a többiek, valamint Andrew Loog Oldham producer és a menedzser leszavazta őket, így június 6-án meg is jelent Amerikában a lemez. Nagy-Britanniában csak két és fél hónappal később, augusztus 20-án került a boltokba. És mint hamarosan kiderült, a Stones pillérei tévedtek. Az óceán mindkét partján hetekig vezette a toplistákat a Satisfaction, és nemcsak a Köveknek lett kihagyhatatlan darabjuk a mai napig, hanem számos izgalmas feldolgozás született belőle. A leghíresebbek Otis Reddingé és Aretha Frankliné, de még Britney Spears is megpróbálkozott vele.
Keith Richards később is azt mondta róla, hogy a riff, amit kitalált, nem gitárokra való volt, hanem sokkal inkább fúvósokra. Az ő vágyálmát valósította meg például Otis Redding. Mick Jagger pedig – aki még a 70-es években úgy nyilatkozott, hogy főbe lövi magát, ha 40 évesen a Satisfactiont kell énekelnie – úgy vélekedik, hogy a dal inkább „márkajelzés”, mint klasszikus. „A Satisfaction megragadja azoknak az éveknek a szellemét, vagy annál egy kicsit többet: a szexuális elidegenedését. Talán az elidegenedés nem a legjobb kifejezés, de jobb híján megteszi” – mondta az immár Sir Mick-nek nevezett frontember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
