1942.február 23-án találták meg a brazíliai Petropolisban Stefan Zweig élettelen testét. A világhírű osztrák író, Az érzések zűrzavara, a Sakknovella, a Nyugtalan szív és a Búcsú a tegnaptól szerzője öngyilkos lett második feleségével, Lotte Altmann-nal együtt. Halálukat a karnevál idejére időzítették. A rendőr az ágyon összeölelkezve találta meg őket. Az író elegánsan volt öltözve, felesége pongyolában volt – írta a La Stampa.
Zweig, aki évek óta menekült a fasizmus és a háború elől, látta, hogy milyen gyorsan omlik össze az az Európa, amelyről álmodott. A kozmopolita és békés világ ideálja, amelyben felnevelkedett. Nem véletlen, hogy a közelmúltban őt idézte Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök is. Zweig hangja figyelmeztetés a kontinenst átjáró nacionalizmus új hulláma fényében. „Európa szellemi egységének nagy építménye romokban van, közös, kitartó erőfeszítés hiányában a feledésbe fog zuhanni” – írta.
Érdemes lenne ma újra elolvasni a Tegnap világa című könyvét, amelyet nem sokkal öngyilkossága előtt írt. A könyv nemcsak nosztalgikus önéletrajz, hanem a jövőnek is szól. Ebben írja a következőt: „Csak az az ember rendelkezik igazi élettapasztalattal, aki látott fényt és sötétséget, háborút és békét, felemelkedést és bukást.”
Stefan Zweig 1881-ben született Bécsben. Apja egy kis textilütem tulajdonosa volt, olasz származású édesanyjának bankárok voltak a felmenői. Ifjúkorában a századforduló liberális légkörében élt. Az író különösen szívesen emlékezett vissza arra a toleranciára, ami áthatotta a bécsi polgárokat. Elismert író lett, könyveit 50 nyelvre fordították, színdarabokat, filmeket ihlettek. Hitler hatalomra jutása után azonban a könyvei eltűntek a könyvesboltokból, a nyilvános könyvtárakban pedig azokra a polcokra kerültek, amelyekhez csak különleges engedéllyel lehetett hozzájutni. Zweignek úgy kellett elmenekülnie kedvenc városából, mint egy tolvajnak, elveszítette mindenét. „Nincs annál rettenetesebb, mint amikor az ember egyedül van az emberek között” – írta ekkoriban.
Londonban telepedett le, itt dolgozott Rotterdami Erasmus és Stuart Mária életrajzán. Sokszor utazott az Egyesült Államokba, ahol előadásokat tartott, majd végül Brazíliában telepedett le. A nyilvánosság előtt mindig kiemelte a népek közötti megértés, szolidaritás fontosságát. Azt vallotta, hogy „a szabadság nem létezhet hatalom nélkül, mert különben káoszba vezet, de a hatalom nem létezhet szabadság nélkül, mert akkor zsarnokság lesz belőle.” Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy "ezer év sem elegendő helyre hozni azt, amit egy óra alatt elvesztettünk"
A tegnap világában így búcsúzott az olvasóitól: „Ha a mi tanúságainknak csak egy igazság-morzsája jutna el a jövő generációjához, már nem dolgoztunk hiába.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.