Kezd mélységesen elegem lenni a technológiai forradalomból. A számítógépem bizonyos formátumokat önkényesen átalakít, másokat ugyancsak önhatalmúlag írásvédetté tesz, a nyomtatóm második, de inkább harmadik parancsra indul el, és bizonyos formátumokat nem hajlandó kinyomtatni. Kamerám, életünk egyik fontos dokumentátorának rég óta nem működő érintő képernyője elgörbült és csak akkor felel a távirányító hullámaira, ha pontos szögben tartom rá. Mobiltelefonomra nemcsak kéretlen hirdetések, hanem kéretlen hírek is jönnek, kikapcsolhatatlanul. Van-e még olyan pontja mindennapjainknak, ami nem függ a gépektől?
Megnéztük újra Polanski Szellemíróját, amelynek történetére különös módon egyikük sem emlékezett. Két évvel ezelőtt, amikor még időnként, munka reményében elmentem egy-egy „üzleti reggelire”, egy jól menő cég igazgatója felvetette nekem, hogy egy jól ismert közéleti személyiség életrajzát kellene megírni, és esetleg ennek oldalvízén ki lehetne adni évek óta hányódó gyilkos-könyvemet. Többet nem árult el a leendő munkáról, de nem is jelentkezett többet, legfeljebb a FB-on kért, hogy kedveljem egyik-másik új termékét. E film fényében talán jobb is, hogy jött össze ez az üzlet. Igaz, a gyilkos-könyvemmel sem jutottam ötről a hatra. Viszont szeretnék 95 évesen olyan szellemileg friss és huncut mosolyú lenni, mint a Csúf, aki felvillant egy jelenetben bölcs öregemberként.
A háborús gyermekből lett vékony dongájú nagy robotos törte meg végre a futball-félistenek túlhatalmát. Igazságot szolgáltatott ezzel azoknak is, akik e játékot az elmúlt 10 évben szorgalmukkal és zsenialitásukkal széppé tették, mégsem zengtek róluk dicshimnuszokat, pedig nélkülük a félistenek sem mentek volna sokra.
Corner Six. Két biztonsági ember beszélget. „A Duna Arénában a Vityának golyóálló páholya van. Oda még engem sem engedtek be. Mi van, ha tűz üt ki?”. Tényleg. És ki takarít utána?
Hanuka 4. napján Életem gyújtotta meg a gyertyákat. És kettőnek a lángja rögtön eggyé vált. Az utolsó előtti napon pedig kiderült, hogy a samesz-gyertyának két kanóca van…
Nem tettem ki a csizmámat Mikuláskor, már a gyerekeim is öregek hozzá. Inkább azt látnám, hogy valakiknek a szűrét teszik ki. Záros határidőn belül…
Tüntettek a dolgozók a túlóra-törvény ellen, majd beengedték őket a Kossuth-térre, kicsit összecsaptak a rendőrökkel, aztán a délután folyamán oszladozni kezdtek, majd hazamentek. Mindig hazamennek.
Nekem semmi sem jó: az elmúlt napokban leiratkoztam egy csomó felesleges hírlevélről. Most pedig, hogy alig-alig kapok e-mailt, azt hiszem, hogy rossz a rendszer.
Kedvenc sorsjegyárusomat munkaadó felszólította, kevesellvén a bevételét, hogy ajánlja a drágább sorsjegyeket. Karácsony előtt két héttel…
„Mit akar a nép? Megint egy ellenforradalmat? Nem értették meg a kormányt. Semmi értelme a balhénak” – mondja a rabszolgatörvény napján egy 80 körüli úr a villamospótló buszon, miközben a síneket ellepik a tüntetők. Jöhet az átszállás a Jászai téren a villamosra. Többen felelnek a „gyertek velünkre”. Egy másik úr azt mondja, „én nem megyek, nekem kifizetik a túlórát.” Ugye ismerik azt a történetet, ami úgy kezdődik, hogy „amikor elvitték a kommunistákat…”.
Másnap Óbudán félórás áramszünet volt, elment a melegvíz, lefagyott az internet, és két órán keresztül egyetlen tv-csatornát sem lehetett fogni.
Leesett az első hó. Közben sűrűsödnek a tüntetések. Mi lenne, ha fraternizálás címszó alatt a demonstrálók kihívnák egy hógolyó-csatára a rendőröket?
Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy olyan nevek, vagy címek nem jutnak eszembe, melyek amúgy nyilvánvalók számomra. Még mindig ráfogom az év végi fáradtságra.
December leghidegebb délelőttjén a kapualjban találkoztam egy nővel, akit még soha nem láttam. Rendesen fel volt öltözve, mégis láttam, hogy didereg és próbál felmelegedni a földszinti fűtőtestnél. Nem tűnt hajléktalannak. Lehet, hogy menekült valaki elől?
Láttunk egy két évvel ezelőtti Tom Hanks-filmet és megállapítottuk, hogy Forrest Gump csúnyán öregszik. Bár a film vége felé, amikor beleszeret egy szintén nem fiatal, ám gyönyörű arab, a valóságban indiai doktornőbe, mintha újra felvillant volna fiatal önmagából.
Valaki a társasházunk idővonalán karácsony előtt megfenyegette egyik lakótársunkat, hogy ha még egyszer érzi a füves cigarettáját, feljelenti. Én is érzem időnként, de én inkább kérnék tőle egy slukkot. Joint to the world…
A FB nagyon gyorsan eltüntette a kezdőlapról a Vígszínház Diktátor-előadásáról írt kritikámat. Nehogy itt az ünnepek előtt sokan áthallják ugyanazt, amit mi áthallottunk…És azóta is gyakran lefagy. Cukorerdős és famulusai, kik vagytok a mennyekben…hány éve is volt az "arab tavasz"?
Egy négy évtizedes barátomtól kaptam fotót az ünnepek előtt. „Milyen öreg vagy. Én is ilyen lennék?” – kérdezte Antoine Désirét.
Harmincöt éves, hét éve van az utcán. Előbb saját nővére semmizte ki, aztán a felesége, aki három gyermekükkel naponta látja, és még nem is igen köszönnek neki. Ilyenkor (is) áldjuk féltve őrzött családi békénket…
Nálunk is kezdi felütni a fejét az a hagyomány, hogy minden feleslegeset kiszórunk az év végén. De mindezt a ház elé, Karácsony napján….
A rendszerváltás ikonját hajnalban lopták el végleg besurranó tolvajok. Ennyit jelentett sokat idézett mártíromsága…
Az ünnep tanított meg arra, hogy milyen érzés lehet, amikor életemben utoljára vehetek levegőt. Szerencsére az Örökkévaló tudta, hogy még sok dolgom van…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
