GNL911

Sajnálom, hogy eltávozik a gazdag ember és

házából kórház lesz. Szerettem a

borát fényűző szolgáit, tízéves ceremóniáit.

Szerettem kocsiját, mely hozzá nőtt, mint csiga a házához, s szerettem feleségét,

az órákat, míg belebújt a bőrébe,

a tejet, a vágyat, mindent, amit az

arcára kent.

Szerettem fiát, aki britnek nézett ki,

de amerikai ambíciói voltak és az

arisztokrata szó mögé bújt

Kennedy idején. Szerettem

a gazdag embert: gyűlölöm, hogy

operabérlete az alantas

rajongóknak jut.

Sajnálom, hogy eltávozik az öreg munkás, aki

„misternek” hívott 12 évesen, majd ’sirnek”, amikor 20 lettem, aki ellenem ágált sötét szoci körökben,

kik éttermekben jöttek össze.

Szerettem a gépet, melyet úgy ismert, mint felesége testét.

Szerettem feleségét, akik bankárokat tanított egy

földalatti kamrában és sosem adta fel keramikus vágyait.

Szerettem vitázó gyermekeit, akik a McGill egyetemre jöttek.

Isten veled, vén aranyóra-nyertes, egyarcú

hazafiak viselik tovább összes hűségedet.

Isten veletek szívócimborák, a

North Eastern Lunchból[i], 1948 körül,

kanalatok, mely nem rozsdamentes svéd

acélból volt, oly színben játszott, mint egy selejtes

gyógyfűző kapcsai.

Szerettem hóvicceiteket, mik kitartottak

a hét hónapos magánytreáli télben

Írjátok meg emlékeiteket a Psychedelic Review-nak.

Viszlát Beaver Pond-i szex-haverok

akik arról álmodtatok, hogy

elektromos fejőgépek elégítenek ki

titeket.

A Kanada Tanácsnak[ii] nem kellettetek.

Kisfiúkat kellett felvágnotok

zsebkéssel.

Tetszett, amit a sajtónak mondtatok:

„Nem hittük, hogy fáj neki”.

Isten veletek, mozgatható szörnyek, Abbott és

Costello már találkozott Frankensteinnel.

Sajnálom, hogy eltávoznak az összeesküvők,

akik azzal rémisztgettek, hogy megmutatták

családtagjaim teljes listáját.  Tetszett

visszafogott ítéletük Dzsingisz Kánról. Szerettek

engem, mert azt mondtam neki, hogy kis szakállukkal Lenin hasonmásai. Bombák

robbantak Westmountban [iii] és most megszégyenültek,

mint a nagyhangú schopenhaueriánus, akinek

szobatársa öngyilkos lett.

Egyszer csak mindenki filmezni kezd. Senkit sem tudok meghívni egy kávéra.

Megölelem a változatlant: az elítélteket,

kik feledékenyek, mint a hászidok, akik azt

képzelik, hogy valaki mások.

Bravó! Éljen Abélard!

Rockefeller, vidd el a pálmát!

Napóleon, hurrá! Elárult

Hercegnő. Hosszú életet nektek, krónikus

önsorsrontók! Ti egyistenhívők, az egymást

körbe hízelgők

 családja!

A békém vagytok ti mind,

mikor a méhkas felé fordulok,

mikor stílusomat elátkozom,

mikor természetem eldurvul,

mikor tréfálkozom,

mikor zoknimat felhúzom,

mikor felelősségemet vállalom.

Megnyugvást adtok nekem javíthatatlan

önárulók mikor divatos leszek és

elengedem magam

mint egy buja légikisasszony

aki zuhanás közben osztogat

ejtőernyőket

s biztatom lemészárolt lelkem,

hogy viselje el a tényeket.

(1964)

[i] Montreali étterem, amely Leonard első verseinek ihletője volt.

[ii] Canada Council of Arts: Alapítvány fiatal művészek támogatására.

[iii] 1963. március 8-án a Québec-i Felszabadítási Front nevű szervezet gyújtóbombákat robbantott montreali és westmounti katonai létesítményeknél