Valaki beosont fölém
egy fojtogató délután
s rossz szándékkal marokra fogta szívem
de Te megosztottad velem
mosolygó fahéj-bőrödet,
harmatos ajkaddal
száguldó véremet lefékezted
a láthatatlan tolvaj elinalt
mintha sosem járt volna felettem
s csak csendben feküdtem melletted
új Életre lehelten
(2018. augusztus 22.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.