GNL911

1.

Egy négy fős kórust szabadítanak rám, amely énekelni kezdi a capella a Shadows Apache című dalát, a kedvencemet tőlük, amit játszani is nagyon szerettem és ének sincsen benne. Itt viszont mindent énekelnek – egyszerűen borzalmas. Előkapom régóta porosodó basszusgitáromat, feltekerem, hogy elnyomjam őket.

2.

Közlekedési dugóban állunk autóbuszunkkal a Duna-parton, a Gellért-hegy oldalában. Elfogy a levegő, de sikerül feltépni az ajtót, és Életemmel elrohanunk a sziklák felé. Ő ér oda előbb, majd hirtelen eltűnik egy hasadékban. Utána rohanok, és megdermedve látom, hogy onnan ijesztő arcú és mozgású emberek támolyognak ki rongyos ruhákban. Félrelököm őket, és mögöttük megtalálom Életemet, aki minden porcikájában reszket, és képtelen vagyok őt megnyugtatni még azzal is, hogy a karjaimba veszem és kiviszem a folyó partjára. A busz utasai körül vesznek bennünket, de én elzavarom valamennyiüket, mert csak elveszik tőlünk a levegőt. Felriadok, és megnyugodva látom, hogy Életem békésen alussza az igazak álmát.

3.

Háborúra készül az ország, és én úgy döntök, hogy semmilyen körülmények között nem fogok fegyvert. Ezt a hatóság is elfogadja, egyben felszólítanak arra, hogy munkaszolgálatra vagyok kötelezhető, elvégre vannak ennek hagyományai a családomban. Járom a várost kezemben a behívó paranccsal, közben sok-sok kávéház teraszán látok ismerősöket, már valamennyien katonaruhában vannak. Tudom, hogy a végén ők fognak engem elbujtatni.

4.

Megint egy autóbuszos kirándulás. Megállunk egy kereszteződésben, velünk párhuzamosan egy másik, ablakaink szinte összeérnek. Egy durva külsejű férfi és hasonló párja belém kötnek, mindenféle förtelmes vádakkal illetnek a pedofíliától a gyilkosságig, közben többször elismétlik személyi adataimat, amelyek közül egyik sem az enyém. Végül sikerül kitörnöm közülük, elmenekülök egy parkba, ahol találkozom egy régi kolléganőmmel, akinek az egész cégnél a leggyönyörűbb lábai voltak. Kérem őt, hogy segítsen, jó ügyvédi kapcsolatai vannak, hiszen az évszázad válóperét nyerte meg, de nem bírok legfőbb vonzerejétől szabadulni, ezt meg is mondom neki, és ezzel el is rontok mindent…

5.

Interjút kell készítenem a neves magyar színészházaspárral, akik már több mint tíz éve elváltak, de úgy jelennek meg nálam, mint szerelmük csúcspontján. Jön egy sajtóreferens, aki közli velem, hogy negyedórám van mindössze a beszélgetésre, de már az első mondatokat valami kívülről jövő rémes recsegés zavarja meg, és a művészek szavaiból semmit sem értik. Mégis, amikor lejár a negyedóra, a sajtóreferens megjelenik és közli, hogy ennyi volt. A művésznő azonban, mielőtt megszólalhatnék, élesen kikel magából, elzavarja az okvetetlenkedőt, és felajánl egy kellemes kerti sétát, ahol közrefognak, két oldalról belém karolnak, és elmesélik történetüket.

6.

Egynapos egyiptomi kirándulásra fizetünk be, amelyben benne van egy hajóút a Níluson Kairótól az Elefánt-szigetig, a legnagyobb nevezetességek a Királyok völgyétől a Piramisokig, és még egy nagy strandolás is. És ahogy megyünk végig a programokon, úgy lesz az az egyetlen nap egyre hosszabb és hosszabb, és sosem ér véget.