Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2018. április 08. 04:43 - Göbölyös N. László

Mindannyian globális foglyok vagyunk

szenteste.jpg

A sci-fi-nek annyi. Sőt, lehet, hogy a fikciós irodalomnak is. Mert a valóság egyre inkább túllép minden fantázián. A képzelet hatalma helyett a hatalom kényszerképzetei uralják a világot.

A színpadon valós időben egy férfi és egy nő fut versenyt az idővel. A férfi civilruhás kihallgató tiszt – nincsen szüksége egyenruhára, még a hangját is alig-alig emeli fel – a nő tanszékvezető professzor-asszony, amolyan poszt-68-as társadalom-filozófus, aki egyesíti magában az ólomévek és az antiglobalisták eszméit. (Ne feledjük, hogy Ulrike Meinhof és Renato Curcio, a Vörös Brigádok alapítója egyaránt filozófia-szakos egyetemistaként kezdte mozgalmárságát…). Nagy a tét, mert a kihallgatónak már-már rögeszméje, hogy a nő súlyos terrormerényletre készül, és ki kell derítenie, hogy hol helyezte el a pusztító eszközt, amelynek létét a nő természetesen tagadja. Másfél órájuk van arra, hogy kiderüljön az igazság, a falon egy óra, amely idegesítő lassúsággal pörgeti a perceket. És miközben vészesen fogy az idő, bár kiderül, hogy a civilruhás által képviselt hatalom még azt is tudja a nőről, amit elvileg nem tudhat, a kihallgatás céljához egy jottányit sem jutnak közelebb. Fizikai erőszakra nem kerül sor – bár biztosan sokkolná a nézőket, sőt, tán egyesek tán még részt is vennének benne – a nő egyik pillanatban megtörni látszik, aztán újra tagadni kezd, végül azonban a klasszikus dramaturgiának engedve, az idő leteltével a pokolgép felrobban. De nem úgy és nem ott, ahogyan várnánk.

Daniel Kehlmann Szenteste című darabja, amelyhez a szerző saját bevallása szerint a Délidőtől vett ihletet (és talán a Titanic utolsó másfél órájától is), nem irodalmi remekmű. Úgy is mondhatjuk, hogy 21. századi tézisdráma, amelyben megjelennek napjaink valós és paranoiás félelmei, a túlzott iparosodás, a szegény országoknak a gazdagok általi kizsákmányolása, a környezet-pusztítás, az éhínség, és nem utolsósorban az információs globalizáció, amelynek, mint minden nagyszerű emberi találmánynak, nemcsak haszonélvezői, hanem egyre inkább áldozataivá válunk. Nemcsak azzal, hogy gyakorlatilag bárkinek, aki belép ebben, megszűnik a magánszférája, hanem onnantól kezdve bármikor bármivel megvádolható, és még védekezni sem tud ellene. Felhördülünk Edward Snowden leleplezésein, Mark Zuckerberg beismerésein, amelyet még hátborzongatóbb módon bizonyított be néhány egy Dylan Curran nevű ír informatikus, aztán minden megy tovább a maga útján.

Petrik Andrea és Rába Roland a lehető legtöbbet kihozza ebből a közepes nyersanyagból, amelynek sztorija túlságosan egy helyben topog, hiszen jóval mélyebbre lehetett volna ásni abban a globális rabságban, amelyhez képes George Orwell Nagy Testvére kispályás amatőr, és amelynek jármába önként és dalolva dugtuk a fejünket. Vagy akár ki lehetett volna játszani azt a kártyát is, hogy ebben a világban bárkiből válhat egyik pillanatról a másikra vádlóból vádlott. Mindenesetre arra jó, hogy elgondolkozzunk: már megint mit rontottunk el, és akármit teszünk, képtelenek vagyunk kilépni rosszabbik énünk árnyékából.  

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr1413817372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

erkölcsi hulla 2018.04.09. 05:12:13

A fenti képen, jobb oldali csávó, kicsoda?

felső határ nincs 2018.04.09. 05:14:28

nyert a Fidex, nyertek a magyarok!

csakférfi 2018.10.09. 15:36:15

Nem mentem el szavazni.
Minek.
'89-ben elmentem 23 évesen.
Azóta mindig. Most 51 vagyok feleséggel és két gyerekkel egy válással házzal autóval kutyával macskával....stb.
Most ennyi évesen azzal kell szembesülnöm hogy a munkámért kapott juttatás kevesebb mint a havi kötelezően kifizetendő olykor.
Pedig a feleségem is dolgozik.
25 éve egy helyen. Mégsem keres sokkal többet mint én aki 3 éve vagyok ezen a helyen.
Tehát a tapasztalat azt mutatja......mindegy ki az aktuális vezető.....szegény emberek maradtunk.
Magamnak köszönhetem?
Nem.
Apám dolgozni tanított...nevelt.
Nem lopni. A munkától nem félek. A lopástól "okosban megoldjuk" igen.
Ez a "bűnöm".
A tapasztalat azt mutatja nem lesz jobb....ha a politikusokra számítok ezen a téren.
Így felesleges .
Az emberek a "jólétüket" és a bizonságukat féltették a "brusszeli burokratáktól.
Ezért nyert a fidesz.
Én meg vesztettem....a hitem a politikában. Eddig is dolgoztam..ezután is. Majd az "élet" helyrehozza . Olyan folyamatok zajlanak a társadalomban itt a "nyugati világban" amik nem most kezdődtek.....nem is fognak most végetérni azzal hogy bukik vagy nyer egyes ország .
A pénz nagy úr. Mondta egykoron valaki.
Ezért nem szavazok.
Ezután már bizonyosan nem. A pénz mozgatja a társadalmat.
Meg a félelem a hiányától.
Nem hittem hogy ide jutunk 89-ben.
Másra szavaztam akkor.
Tévedtem.
Kb. ennyi.
Minden...."jót" mi denkinek.

11Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. 12Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje."
Salamon Prédikátor könyve.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai