1.
Hazakészülök egy világvárosból, de nem találom csomagjaim egy részét, éppen a legfontosabb holmijaimat, amelyeket egy élénk zöld hátizsákba, illetve egy régi vulkánfíber bőröndbe tettem. Valami rémlik, hogy a város egyik zöldövezetében hagytam őket egy szobor mellett, de ilyen tucatnyi akad, és lehetetlen mindegyiket végignézni. A néhai római nagykövet fia próbál segíteni nekem, mert vészesen közeleg a repülőgépem indulása. Kipakoljuk meglévő holmijaimat, és kiderül, hogy mindenem megvan, mert az egyik bőröndöm dupla fenekű, és elfelejtettem, hogy oda rejtettem el őket, nehogy ellopják tőlem.
2.
Egy eseményre való felhívást tűzök ki házunk ajtajára, amelyen én vagyok az egyik szereplő. Egy óra múlva arra járok, és látom, hogy a nagy A3-as papírlapot összefirkálták, de nem a szokásos módon, hanem nagyon is művészi rajzokkal díszítették fel. Annyira tetszik, hogy elhatározom: jótékony céllal elárvereztetem.
3.
Hazamegyek, és kinyitom a levélládámat, mert látom, hogy sok minden van benne. Nagy meglepetésemre ott lapul lassan tíz éves, de még mindig működő butatelefonom, a pénztárcám, és noteszom, nem is tudtam, hogy elvesztettem őket. És mellettük 3-4 különböző méretű könyv, amelyeken rajta van a rendelési cédula, holott egyikről sem tudok. Felmegyek az otthonunkba, ahol csupa ismeretlen fiatal fogad, fiúk, lányok, akik valami bulira készülnek. Kiderül, hogy ők rendelték meg nekem ezeket a könyveket tiszteletük jeléül, és mindjárt elindítanak egy lemezt is, amelyen állítólag kedvenc zenéim vannak, de egyik számot sem ismerem. Lehet, hogy még mindig vannak olyan rejtett vágyaim, amelyekről én magam sem tudok?
4.
Egy irodaszerű teremben megtalálom azt a karikás ostort, ami gyerekkoromban egyik farsangon a jelmezem része volt. Nem tudom, mihez kezdjek most vele, de azért magamhoz veszem. Kimegyek az utcára és belebotlok fasorszerű elrendezésben álló hirdetőoszlopokba, amelyen mindegyiken a nemzetvezető fotója van, különböző pózokban és különböző dicsőítő szövegekkel. Már tudom, hogy mire lesz jó a karikás: addig verem az összes képet, amig el nem rongyolódik valamennyi. Hisznek Önök a pars pro toto mágiában?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.