Én vetem sírodra az első követ,
akit híreddel tudattalan
riasztott fel az éjszaka mélye,
s Te megértő mosolyodat világ-bánatunkra
már a végtelen sábbátból küldted
Én vetem sírodra az első követ,
akit pokolra vittek, darabokra téptek,
kacér lábnyomukból itattak a nők, mígnem
a földi öröklét kapuját kitárta előttem
az Egyetlen.
Én vetem sírodra az első követ,
aki ezerszer nekidőlt homályos pultoknak
halál kötéltáncosai és életkönyv-írástudatlanok között
s kiitta a gyávaság és önvád
összes méregpoharát
Én vetem sírodra az első követ,
aki I-tent soha, csupán hitet keresett,
pogány meztelenséget, fénylő derűt,
Fenevad-csábítást megtartó megbocsájtást
és kételyeiből láthatatlan imaházat épített.
Én vetem sírodra az első követ,
kinek szigetlakó lelkéhez
mesélni járnak leharcolt
világokon át utazó
jón-rosszon túli szellemek
Én vetem sírodra az első követ,
a temetetlen múlt káddisából
hiányzó tizedik,
ki az egyirányú idő rejtett
ösvényein lépked.
(2017. november 7)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
