Összetörik a világot
kis darabokra
összetörik a világot
kalapácsok zaja
de nekem mindegy
nekem mindegy
marad nekem még
marad még elég
elég ha szeretek
egy kék tollat
egy homokos utat
egy félénk madarat
elég ha szeretek
egy vékony fűszálat
egy harmatcseppet
egy fakérget
összetörhetik a világot
kis darabokra
marad nekem még
marad még elég
jut nekem még levegő
egy hálónyi élet
egy kis fény a szememben
s csalánok között szelek
és akkor is akkor is
ha börtönbe vetnek
marad nekem még
marad még elég
elég ha szeretem
e kopott köveket
a vasszögeket
mikre vér tapad
szeretem szeretem
elhasználtam priccsemet
a szalmazsákot heverőmet
a nap porát
a Judást ki felad
az embereket kik belépnek
jönnek és elvisznek
hogy megleljem a világi életet
s megtaláljam a színeket
szeretem e két hosszú futót
a háromszögletű késeket
a fekete ruhás embereket
névnapom van és büszke vagyok
szeretem szeretem
e hangokkal teli kosarat
amit a fejemre rakok
szeretem nagyon tudom
elég ha szeretek
egy vékonyka kék füvet
egy harmatcseppet
egy imádni való félénk madarat
összetörik a világot
súlyos kalapáccsal
de marad még nekem
marad még elég a szívem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
