Hajdan volt hogy ruhád páváskodott
s kezed koldusfillért szórt, ugye?
pedig intettek, becsüld meg szerencsédet
irigykedtek csak azt hitted
mindenkit kinevettél
aki nem lelte helyét
most meg csak suttogni mersz
most már nem dicsekedsz
hisz jóllaknod is kevés a pénz
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha még vackod sincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
kijártad a legjobb iskolákat Miss Magány
kényelem volt minden napod semmi talány
s nem mondta senki mit tégy ha utcára kerülsz
s most lassan-lassan a mélybe merülsz
kérkedtél: mindent vagy semmit
még a zsákosember sem rémít
s most látod nincs mentség
csak egy szemgödörnyi üresség
s remegsz, hogy kérhetsz-e még?
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha mentsvárad nincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
sosem láttad tán a bohóc s a bűvész homlokán
a ráncot a fals mutatvány után
sosem hitted hogyha öröm vár
azt rábízni másokra milyen kár
krómlovára hírnököd ültetett
vállán sziámi döggel száguldott veled
s az ébredéssel jött a szédület
hogy mégsem ő volt ki kellett neked
hisz csak meglopja tested-lelked
mondd mit érsz…
a turfon a hercegnő s megannyi úr úrinő
isznak trécselnek ez a menő
meglepik egymást kincsekkel reggeltől estig
de gyémántgyűrűdet a zaciban méregetik
ha bírsz még mindig nevethetsz
akár Napóleonnak is tetszhetsz
siess hozzá mert visszalépni kár
nincs vesztenivalód se már
láthatatlan titkot remélsz
mondd mit érsz…
(1965)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.