Szeretkezzünk? -
mondtad egy reggel alig ébren.
Egész éjjel éppen csak
egymáshoz értünk
ujjheggyel lábunkkal
és most, hogy elérkeztünk a beteljesüléshez,
elég volt néhány szavad
és búcsúcsók ajkaimon,
hogy érezzük: testünk
jobban egy volt
az álomban,
mint ébren.
Egy kör, mely kezdődik s
be nem zárul,
egy kör, mit bezártak és
kinyílik,
tizenkét félkörre osztódik s kitágul
szabad a kijárás, a belépés könnyű,
mint lélegezni, születni, meghalni, visszatérni
Nem kérdezem, vajon
a tenger igazságos-e vagy sem
Azt kérdezem, tud-e dalolni
vagy éneke tán megfagyott
az elsüllyedt jövők szemében?
(1985-87)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.