Szalmonella-fertőzés végzett a 16. században az azték civilizációval. A baktériumot a spanyol konkvisztádor Hernán Cortés katonái vitték be Mexikóba – állapították meg a jénai egyetem kutatói, akik néhány áldozat DNS-ét vizsgálták.

A katonák nyomában megjelent hittérítők krónikái is arról szólnak, hogy a spanyolok által bevitt betegségek okozták az aztékok pusztulását. Eddig azonban csak találgatások folytak arról, hogy konkrétan milyen betegségekről volt szó.

A német kutatók 29, 1543 és 1550 között elhunyt azték DNS-ét vizsgálták meg és szalmonella-baktérium maradványait találták bennük.

Az első  járvány 1520-21-ben tört ki és megtizedelte  főváros, Tenochtitlan lakosságát. Ez döntő oka volt annak, hogy a város megadta magát az ostromló spanyoloknak. További két járvány 1545-48 és 1576-81 között 8 és 17 millió áldozatot szedett. Egész városok tüntek el, a földek megműveletlenek maradtak. A spanyolok összetelepítették a megmaradt őslakosokat, akiket így még jobban kitettek a járványoknak. Mindez csak beteljesítette azt a folyamatot, amit a tudatos népirtással, az indiánok rabszolgasorba való taszításával elkezdtek Cortésék.

Amikor a spanyol hódítók 1519-ben megjelentek Mexikóban, kb. 25 millió őslakos élt ott, az azték birodalom virágzása teljében volt. A spanyolokat barátsággal fogadták, egyes források szerint II. Montezuma király és alattvalói azt hitték, hogy Quetzalcoatl, a tollaskígyó isten tért vissza hozzájuk megváltozott alakban. Egy évszázaddal később már csak egymillió indián maradt Közép-Amerikában, sok civilizáció teljesen eltűnt.

A baktérium, amelyet a német kutatók megtaláltak, a szalmonella egy ritka fajtájához zartozik, amely a fertőzöttek 10%-ra lehet ma halálos. Az indiánok immunrendszere nem volt rá felkészülve, ráadásul szervezetüket a háborúk és a nélkülözés is legyengítette.