Egy bretagne-i asszonyt a 19. század közepén a helyiek mitologikus halálfigurájával, Ankou-val azonosítottak. Héléne Jégado a kor legfélelmetesebb sorozatgyilkosa volt. A Le Figaro most felidézte az 1850-es években zajlott perét a lap korabeli tudósításai alapján.
Héléne Jégado 1803-ban született Plouhinec-ben, Morbihan megyében. Hét éves korában árva lett és egy évvel később már idegeneknél dolgozott. Később 18 év alatt összesen 37 embert mérgezett meg és közülük csak heten nem haltak meg. Jean Teulé író A mennydörgés virága című könyvében írta róla: „Keresztül-kasul járta Bretagne-t és megölte mindazokat, akik keresztezték az útját: öregeket, férfiakat, nőket, gyermekeket, csecsemőket. Amikor a hóhér 1852. február 26-án lecsapta a fejét a rennes-i Champs de Mars-on, nem tudta, hogy minden idők legrettenetesebb gyilkosát végezte ki.”
Jégado úgy ölte meg áldozatait, hogy arzént tett az ételükbe. Specialitása a zöldségleves volt. „1833-ban állt a guern-i pap szolgálatába, ahol 3 hónap alatt hét embert ölt meg – idézi a Le Figaro az egykori beszámolót – Mindannyian szörnyű fájdalmak között haltak meg.” Teulé regényében azzal magyarázza tettét, hogy annyira félt Ankoutól, aki a babona szerint szekerével járta a bretagne-i utakat és válogatás nélkül kaszálva le az embereket, hogy azonosult vele.
Héléne Jégado történetéből a közelmúltban film készült Stephanie Pillonca rendezésében, Déborah François-val a főszerepben. „Héléne nem szörnyeteg, egy kislány sír benne állandóan. Nem akarom felmenteni, csak megmutatni, hogy az elszigeteltség, a magány, a szeretet hiánya hogyan vezet el a gyűlölethez” – mondta a rendező alkotásáról.
Egészen más volt a véleménye annak idején Pitois doktornak, akit a védelem hívott tanúnak. Az orvos úgy vélekedett, hogy Héléne nem beszámítható bizonyos agysérülések miatt, amelyek kihozták belőle a gyilkosságra való hajlamot. „Ösztönös boldogságot láttam az arcán, valahányszor a tárgyalóteremben az áldozatok szenvedéseiről beszéltek” – mondta dr. Pitois.
„Csak azt adtam nekik, ami a patikából került ki az orvosok utasítására” – mondta Héléne Jégado az utolsó szó jogán, majd fenyegető fejmozdulatot tett és öklét mutatta, amikor kivezették a teremből.
Ahogyan már lenni szokott, ő sem úszta meg az utókor üzleti szellemét. Bretagne-ban a mai napig számos cukrászdában árulnak „Héléne Jégado süteményt”, amely zöldes színét nem az arzéntól, hanem angelikagyökértől kapja…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
