A Férfi és a Nő, mindketten túl életük delén, még mindig szenvedélyesen szeretik egymást, de egyre kevesebb idejük marad egymásra, mert valakik, szeretetből vagy irigységből beavatkoznak az életükbe, vagy pedig olyan kötelezettségeket vállalnak a társadalmi együttlétben, amiket egy porcikájuk se kíván, csak illendőségből teszik. Egy napon újra egy ilyen partira hívják őket, de már az első perctől kezdve rosszul érzik magukat. A Nő a maga született kedvességével próbálja ezt palástolni, a Férfinak azonban ez nagyon nehezére esik. Neki jut eszébe, hogy kaptak egy meghívót egy színházi bemutatóra, és ennek ürügyén lelépnek.
Éppen akkor érnek oda, amikor felmegy a függöny. Az első jelenetben megszólal a telefon a színpadon, és a színész, aki felveszi, a Férfit szólítja, hogy őt keresik. Hősünk azt hiszi, hogy ez egy rossz vicc csupán, de hamar kiderül, hogy egy közeli családtag kereste, aki beszámoltatja őt az elmúlt napok történéseiről. A Férfi kénytelen elmondani mindent, szinte percről percre, közben a színész kihangosítja a telefont, a közönség pedig fetreng a röhögéstől.
Nagy nehezen, a publikum vastapsa közepette és a dühroham szélén jön le a férfi a színpadról, karon ragadja a Nőt és kirohannak az utcára. Odakint is minden arcban ellenséget lát. Végül, mintegy menekvésképpen berohannak egy moziba, ahol akkor kezdődik egy négy órás western. A Nő azonban nem szereti ezt a műfajt és továbbállna, míg a Férfi belefeledkezik a filmbe. Most ő az, aki kivonszolja őt, és az elegáns mozi erkélyére cipeli párját. Nyitva találnak egy szobát, amelyet mintha nekik készítettek volna oda. Amint belépnek, valaki rájuk zárja az ajtót. A Férfinál ekkor szakad el a cérna, csíkokra tépi a Nő ruháját, úgy öleli, szorítja, karmolja, hogy a Nőnek minden mozdulat fáj, de közben egyre jobban ő is begerjed.
Már túl vannak a csúcsponton, mindketten a földön hevernek. A Férfi teljesen kimerül saját durvaságától, amikor észreveszi, hogy a Nő föléje magasodik, és leold derekáról egy széles szíjat, amit még soha nem látott rajta. „Ugye mindig is erre vágytunk?” – suttogja a Nő gonosz gyönyörrel teli hangon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
