Manapság már szinte minden napra jut egy ámokfutó a világ valamelyik pontján. Csak kis hazánkban nem szakad el a cérna semmitől senkinek.
Manapság egyre több ember van rosszkor, rossz helyen. Aztán megpróbálják megmagyarázni a véletlennek jóindulattal sem mondható egybeeséseket.
„Keresek egy embert” – szállóigévé vált S.Gy. humoralistának e mondata harminc évvel ezelőtt. Három évtizeddel később én egy magyar médiumot keresek, amelytől nem megy el három perc után az életkedvem.
Egyre újabb és újabb bogarak tűnnek fel a városban, nappal és éjjel egyaránt a klímaváltozás jegyében. Legalább falnák fel kiirthatatlan férgeinket, akik minden éghajlathoz alkalmazkodnak.
Egy balatoni hét alatt tökélyre fejlesztettem magamban a meditáció és az alvás közötti állapotot. Olyannyira, hogy időnként már nem tudtam őket megkülönböztetni egymástól. Még az álmok is állóképpé merevedtek.
E hét során jöttem rá arra, hogy miért szeretem jobban a tengert a tónál. Mert a tenger örök mozgás a végtelenben, amelynek rendját a hullámok adják. A tó viszont éppen bezártságában kiszámíthatatlan. Szépségükben, színeikben versenyezhetnek egymással, szabadságukban, elemi erejükben azonban nem.
Életünknek megvan a maga veleszületett ritmusa. Felesleges azt mesterségesen lassítani, vagy gyorsítani, akár önmagunk kímélése céljából, akár azért, hogy ne maradjunk le semmiről. Az időelőttiség és az időn túliság értelmetlen fogalmak az egyén számára.
Le Clézio egyik hőse fordítva jár a végtelen úton. Bárki kipróbálhatja, hiszen az út attól végtelen, hogy sem végpontja, sem kezdőpontja nincsen.
Ha sokáig hallgatod a fák lombjait borzoló szelet, egyszercsak emberi kezek és lábak zajává válnak benned.
Egy halottnak nemcsak az a jó, hogy ő túl van már mindenen, hanem az is, hogy nem látja barátait és kortársait, akik árnyékai önmaguknak.
Ha van tűzijáték, az a baj, mert elherdálják az adófizetők millióit. Ha viszont nem lenne tűzijáték, akkor sokan rögtön elkezdenének agyalni: lehet, hogy akkor a córesz az országban, hogy már egy nyomorult tűzijátékra sem futja? Holott a történelemből tudhatnák, már ha ismernék a történelmet, hogy a legnagyobb puccparádét mindig ott rendezik, ahol a legnagyobb a nyomor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
