Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai

2016. augusztus 13. 06:48 - Göbölyös N. László

Bűnök, bánat nélkül

 

1.

Találkozom egy általános iskolai barátommal, akivel folyamatosan tudunk egymásról évtizedek óta, mégha nem is találkozunk túl sűrűn. Valamikor egy utcában laktunk,ő ma is ott él. Sokáig beszélgetünk a ház kapujában, fel is tűnik, hogy miért nem hív fel hozzájuk, ahol gyerekkorunkban sok vidám órát éltünk át együtt. Rámutat egy kapura ragasztott feliratra, amely szerint ki vagyok tiltva a házból egy 35 évvel ezelőtti politikai balhé, valamint egy következő évben egy múzeumban  elkövetett  betöréses rablás miatt. Érdekes módon egyikre sem emlékszem. A felirat mindkét esetben felsorolja tettestársaimat. Az első ügynél még nagyjából ismerem a „cinkosokat”, több, hozzám hasonlóan gondolkodó is van közöttük, de egy részüket akkor még nem is ismertem. A másodiknál viszont teljes  a homály, sem a tett helyszíne, sem pedig az eset még csak nem is rémlik. És még egyetlen alkalommal, amikor erkölcsi bizonyítványt kellett beadnom, sem róttak fel nekem semmilyen priuszt.  Lehet, hogy utólag kreáltak néhány ügyet, hogy törvényen kívül helyezzenek?

2.

Megkörnyékez engem egy politikai interjúalany hölgy azzal, hogy be akar léptetni saját, rokonszenves programot kínáló pártjába. Nehezen érti meg, hogy én soha nem voltam semmilyen pártnak tagja, és nem is óhajtok belépni senkinek a kedvéért. Erre előszed egy írást, mely szerint egyszer beléptem egy nem éppen saját nézeteimet tükröző pártba egy nő kedvéért, akinek még a nevét sem hallottam soha. A hiúságában megbántott lány erősködik, hogy bizonyítékai vannak kettőnk kapcsolatáról és azt nyilvánosságra is hozza, de akkor elveszítenem összes munkalehetőségemet, mert hiteltelenné válok hangoztatott elveimmel. Valahogy mégis sikerül őt leráznom, de közben ellopják az autómat. Nincs más hátra, lopni kell egyet, pont egy ütött-köpött régi piros Zsigulit sikerül elkötnöm, amelyen ráadásul taxi jelzés van. Úttalan utakon, felszedett aszfalton keresztül bukdácsolok, csakhogy ne érjen utol a zsarolóm…

3.

Fodrászhoz megyek, ami önmagában furcsa, hiszen évek óta Életem vágja a hajamat. Kamaszkorom Városának fő utcáján egy kis üzletbe térek be, ahol egy orosz akcentussal beszélő vörös nő fogad, mintha régóta ismernénk egymást, pedig soha nem találkoztunk. Új módszere van, mondja, és a fejemre terít egy nagy törülközőt, ki sem látok alóla, majd ő is bebújik alája és olyan hévvel csókol meg, hogy azonnal érzem: duplájára dagadt a szám, ezt sem letagadni, sem megmagyarázni nem lehet. Közben azonban zörgetnek az ajtón, a nő figyelmeztet, hogy tűnjek el gyorsan. Leveszem a fejemről a törülközőt, és egy teljesen ismeretlen szobában vagyok, aminek még ajtaja sincsen. És még a ruháim is eltűntek…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://elmehunyor.blog.hu/api/trackback/id/tr649957708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Göbölyös N. László irodalmi alkotásai, esszéi, publicisztikai írásai