GNL911

Március 24-én kezdik vetíteni Olaszországban a mozik David Grieco rendezőnek a Pasolini.ügyről készült filmjét, A machinációt. Negyvenegy évvel a kiváló író-költő-filmrendező halála után még mindig sok a rejtély meggyilkolásának körülményeivel kapcsolatban.

Emlékeztetőül: 1975 november 2-ára virradóra az ostiai tengerparton megölték Pasolinit. Az igazságszolgáltatás akkor egy Giuseppe Pelosi nevű, 17 éves fiú-prostituáltban találta meg gyilkosát, de már akkor is számos kétely merült fel személyével kapcsolatban. Például az, hogy az erős fizikumú, kisportolt Pasolini hogy nem tudott megfékezni egy olyan gyenge testalkatű fiút, mint Pelosi? Miért nem volt véres a gyilkos ruhája annak ellenére, hogy egy zúzódásokat okozó tárggyal, többszöri ütéssel verte agyon áldozatát? Kié volt a kocsijában talált zöld trikó? Miért nem hallgatak meg több szemtanút?

Végül mégis őt ítélték el. 2005-ben azonban Pelosi egy tv-műsorban kijelentette: nem ő ölte meg a művészt, csupán felhasználták őt a valódi gyilkosok. A valódi tettesek kiléte azonban máig titok.

Grieco, aki a fimmel azonos című könyv írója is, egyik aláírója annak a petíciónak, amelyet a change.org-on Stefano Maccioni, Pasolini unokatestvérének, Nico Naldini költő ügyvédje indított el. Naldini sem tudott belenyugodni abba, hogy Pasolini halálát „homoszexuális körökben szokványos incidensnek” könyveljék el. A petíció célja annak a törvényjavaslatnak a támogatása, amely a Pasolini-gyilkosság újra vizsgálására egy parlamenti bizottság felállítását követeli.

Paolo Bolognesi, a törvényjavaslatot benyújtó képviselők egyike Grieco filmjének a képviselők által megrendezett vetítésén azt nyilatkozta, hogy az eset nincs lezárva, negyvenegy év alatt új nyomok kerültek felszínre, köztük egy lehetséges motiváció is. „Nyomozni kell. Ezt a feladatot a Parlament kötelessége teljesíteni, mert az igazság erről a halálról olyan job, amely nem korlátozható és sokan ragaszkodnak hozzá” – mondta Bolognesi.

A petíciónak hamarosan több mint 11 ezer aláírója lett. A javaslat lényege, hogy a parlamenti vizsgálat terjedjen ki Pasolininak, Enrico Matteinek, az olasz állami energia-vállalat (ENI) elnökének, valamint Mauro de Mauro újságírónak a meggyilkolása közötti  összefüggésekre, további a Licio Gelli vezette P2 „szabadkőműves páholy” és más bűnszövetkezetek szerepére, továbbá az állami szerveknek a gyilkossággal kapcsolatos tevékenységére. Mindez segíthet az ügy tisztázásában – mondta Grieco, akinek sikerült a történetnek más, a valósághoz sokkal közelebb álló értelmezést adni, mint az eddig.

Miközben a politikai korrupcióról folytatott személyes nyomozásait végezte, Pasolini rábukkant egy különös, Giorgio Steinmetz nevű figuráa, aki álnevet használt és leleplező könyvet írt Eugenio Cefis-ről, akit Pasolini az Olaj című regényében „olasz vérfürdőszerzőnek” nevezett. Cefis Mattei utóda volt az ENI elnöki székében. Az „Ez Cefis” című könyv megjelenése után alig 48 órával eltűnt a könyvesboltokból, a szerzőt a titkos szolgálat állandóan figyelte. Pasolini azonban nem tudta, hogy az ő találkozóit Steinmetz-cel szintén figyelték-e.

„Egy éjszaka ellopták Pasolini utolsó filmjének, a Szodoma 120 napjának a negatívját. A tolvajok Pelosi barátai voltak, de az értelmi szerző az olasz szervezett alvilág egyik fejese volt. Két milliárd lírát követeltek, de hamar levitték az összeget és találkozót javasoltak az ostiai csónakkikötőnél november 2-re virradóra. Ez csapda volt és a gyilkosságot eltervezték a legkisebb részletekig, Sok szándékos és véletlen cinkosa volt az esetnek, de valamennyien bűnösök és ez bizonyítható” – mondja Grieco.

Pasolini maradványainak DNS-vizsgálata kimutatta több személy jelenlétét a gyilkosság helyszínén. Az exhumálást 2009-ben Maccioni ügyvéd kérte az ügyészségtől. Néhányan ezek közül még szabadlábon vannak. Sok az ellentmondás a rendőrség, a csendőrség és az ügyészség nyilatkozatai között arról az éjszakáról és van olyan szemtanú is, akit soha nem hallgattak meg, egy Misha Bessendorf nevű matematika-professzor, aki a Corriere della Serának mondta el, hogy ostiai fürdőszobájának ablakából látot 3-4 harminc év körüli embert és egy testet a földön. Bessendorf jelenleg az Egyesült Államokban él, New York-ban tanít.

A filmben Pasolinit a neves énekes-színész Massimo Ranieri alakítja, a zenét a Pink Floyd adja.

Grieco az alkotást barátjának és kollégájának, a néhány éve elhunyt Sergio Cittinek ajánlotta, aki először rekonstruálta az esetet a hivatalos verziótól eltérően. Az ő fivére volt Franco Citti, aki számos Pasolini-filmben játszott főszerepet a Csórótól a Canterbury mesékig.

A rendező bízik abban, hogy a parlamenti vizsgáló bizottság eredménnyel jár. „A kormányok és az országos intézmények tehetetlenkedése feltűnő volt az egész ügyben, de én mégis bízom a parlamentben és Matteo Renzi kormányfőben, aki még kisgyermek volt, amikor Pasolinit meggyilkolták. Nem kellene, hogy az ő vállát nyomja ez a teher. Nem vagyok nagy támogatója, de remélem, hogy sikerül megmozgatnia ezt az ügyet. Az igazság érdekében áldozatok kell hozni. A probléma, amelyet nem lehet alábecsülni, abban áll, hogy ha el lehet jutni az igazságig a Pasolini-ügyben, el lehet érni az igazságig sok más ügyben is, ami sokaknak nem fog tetszeni.” – mondta végezetül Grieco a Huffington Postnak.