Mostanában gyakran érzek erős porszagot magamon. Pedig mindennap fürdöm. Lehet, hogy így jelentkezik nálam a változó kor. De hová változzam, ha eddig nem sikerült?
Egy kéretlen lélekbúvár feltette nekem a kérdést: miért választod mindig a rossz megoldást? Nem tagadom, voltak rossz megoldások az életemben, de inkább előző, őrült korszakomban, és valójában azokat sem bántam meg, mert mindegyiknek volt valami tanulsága számomra. És különben is, aki a „mindig” vagy a „soha” szókkal operál, az nem mond igazat.
Keresni kellene egy jó magas elefántcsonttornyot, amely csak a tiszta emberi hangokat és a tiszta zenét engedi át. Mielőtt még végleg kihalnak az elefántok.
Palacsintás királyság lettünk, ahol családtagok és rokonok végeláthatatlan láncolata zabálja fel az országot. És még álmainkban sem látszik a jó királyfi és Kökényszemű Katicája.
A történelmi hősök és a Tejesember legendás színésze egy harminc évvel ezelőtti interjúban azt mondta: a nézőtéren manapság Jágók ülnek. Mit mondana vajon ma az ország teltházas nézőterére?
Amíg élek, tisztelni fogom a tudást és azokat, akik tiszta szívvel elhivatottak valami iránt. De amíg élek, gyűlölni fogom azokat, akik magukat mindentudónak hiszik, és azokat is, akik küldetéstudatukkal döngetik a mellüket.
Ha Istent még senki sem látta, miért ábrázoljuk a magunk képére teremtetten?
Isten hidege sem elegendő, hogy megfagyassza tűz-jegyű szívemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
