GNL911

A kíváncsiság a motorja minden tudományos felfedezésnek, még akkor is, ha elménknek ezt az alapvető jellegét a tudomány ma még igen kevéssé ismeri. Nem a kutatások hiánya miatt, mivel a biológiai funkciót és az idegek mechanizmusait, amelytől erednek, valamint evolúciós jelentőségét több mint egy évszázada olyan kutatók tömege tanulmányozza, akik megközelítései, érdeklődései és eredményei nehezen egyeztethetők össze. Ami még hiányzott, az egy tanulmány, amelyet az University of Rochester ajánl, és valójában egy definíció arról, hogy mi a kíváncsiság biológiai szempontból, ami egyetértést alakíthat ki az egész tudományos közösségben a kutatásoknak egy közös irányba való terelését illetően –írja a La Repubblica.

Ahogyan a kutatás szerzői magyarázzák, amikor az emberi észnek az aggyal való kapcsolatát tanulmányozzák, nem ritka, hogy az idegekkel foglalkozó tudósok olyan fogalmakkal és képességekkel találják szemben magukat, amelyeknek nem létezik általánosan elfogadott meghatározása. „ Vitatkozni arról, hogy milyen legyen a legpontosabb definíció, nagyon fontos annak érdekében, hogy megértsük, hogyan működnek”- magyarázza Celeste Kidd, az egyetem egyik kutatója, aki az új tanulmányt készítette. „Területünkön otthon kell lennünk a bizonytalanságnak ezzel a típusával”.

A kíváncsiságot illetően, több mint egy évszázada folynak a viták, amikor a pszichológusok azoknak a mechanizmusoknak a tanulmányozását kezdték el, amelyek a kisgyerekeket soha nem látott dolgok, vagy új ismeretek felé hajtják. A kíváncsiság egyértelmű meghatározásának kiválasztását az is nehézzé teszi, hogy sok állat is ilyen jellegű magatartást mutat. és ha normálisnak tűnhet, hogy kíváncsinak tartsunk egy kutyát, soha nem tulajdoníthatunk ilyen jellemzőt egy féregnek, vagy egy baktériumnak. És mégis, az élet legelementárisabb formáinak is keresniük kell az információkat a környezetükben, ahhoz, hogy túléljenek, hogy élelmet találjanak és elkerüljék a ragadozókat.

Ezért a kíváncsiság legelterjedtebb definíciói azokon az indoklásokon alapulnak, amelyek az új információk keresését szorgalmazzák: ahhoz, hogy a kíváncsiság meghatározható legyen, szükséges, hogy lényeges motiváció által keletkezzék, azaz nem kapcsolható külső tényezőkhöz, mint az élelmezés szükséglete, vagy a félelem a lehetséges veszélyektől. Ha azonban ezt így határozzuk meg, a tudósoknak igen nehéz lesz a kíváncsiságot a számukra legérdekesebb alanyokban keresni.

Az hogy egy felnőtt kíváncsi, valójában nyilvánvaló, de kevéssé képes meghatározni, hogy mi a kíváncsiság. Az újszülöttek, az állatok, és a baktériumok nem tudhatják megmagyarázni, hogy milyen motivációk irányítják a cselekedeteiket, pedig pontosan ezek az alanyok azok, akik segíthetnek nekünk abban, hogy felfedezzük, hogy mire szolgál a kíváncsiság, melyek a biológiai funkciói, az eredete és a fejlődése. Két amerikai kutató ezért elhatározta, hogy nem késlekedik, és ezért javasolt szándékosan kétértelmű meghatározást: a kíváncsiság számukra lehet egy ”késztetés az információk keresésére”, egy olyan magatartás, amely könnyen felismerhető az elemi életformák magatartásában is.

„Amikor az információkutatás aktívvá válik, ésszerű beszélgetést kell kezdeni a kíváncsiság minimális formájáról” - magyarázza Benjamin Kidd, a kutatás másik társszerzője. - „Ezt a definíciót és azt a gondolatot, hogy egy féreg is lehet kíváncsi, nehéz lenne megemészteni néhány személynek. De ha a kérdést az evolúció szempontjából nézzük, azaz a biológiai előnyök szempontjából, amely tartalmazza az információkutatást, a tudósok nagyon gyors haladást érhetnek el. Ha azonban csak vitatkozunk arról, hogy mi a kíváncsiság és mi nem, bizonyos hogy sokkal lassúbb lesz az előrehaladás.”

Ezzel a definícióval, magyarázzák a kutatók, egy sor új kérdés vetődik fel, amelyekre eddig lehetetlen volt választ találni. Például, a kíváncsiság lehet túlzott? Normálisan azt mondhatnánk, hogy nem, mivel azt gondoljuk, hogy a kíváncsiság kizárólag pozitív tevékenységhez kapcsolódik, mint a tudomány, a tanulás, és a tanulmány. Ha azonban a kíváncsiság csupán kutatási hajlam bármilyen, akár felesleges információk után, kiderülhet, hogy káros lehet.

„ Mint az élet minden területén, ebben az esetben is szükség van kompromisszumra” állítja Kidd. „ Ha például túl sok időt töltünk a televízió nézésével, mert kíváncsiak vagyunk, hogyan végződik a film, kevesebb időnk marad a munkára. Létezik tehát egy egyensúly, és a túlzott kíváncsiság minden bizonnyal ártalmas lehet.”