A Férfit felhívja rég nem látott doktornője, akihez évekig járt egy súlyos szenvedélybetegséggel, de aztán inkább magától kigyógyult belőle, mert kapcsolatuk kezdett túlságosan intim irányba menni. A Doktornő sem azért hívja, hogy a régi dolgokat felelevenítsék, azt állítja, hogy olyan leletek kerültek a kezébe, amikkel nem lehet viccelni. A Férfi persze egy szavát sem hiszi, de a kíváncsisága nagyobb és belemegy a randevúba.
A régi rendelőben találkoznak, ahol a Doktornő elmondja, hogy hiába jött le a Férfi már több mint egy évtizede szenvedélyéről, a szervezete utólag benyújtotta a számlát a húsz évig tartó mindennapos rombolásról, és jó esetben maradt egy éve hátra.
A Férfin átvillan az egész élete, hihetetlen düh lesz rajta úrrá a szűkre szabott maradék miatt, de azonnal megérti, hogy most már nem kell többé elfojtania sötét vágyait, tehet, amit akar, hiszen, ha el is ítélik, úgysem éri meg, hogy börtönbe kelljen vonulnia. A Doktornő azonnal felméri, hogy veszélybe került, keze ügyében van egy gomb, amellyel riaszthatja az ápolókat, de inkább az ajtóhoz fut – nem azért, hogy kimeneküljön, hanem azért, hogy magukra zárja. Eszébe jut ugyanis, hogy amikor a Férfi a páciense volt, és kérte, hogy minden gondolatát írja le, a Férfi félig öntudatlan állapotban nemegyszer belefirkálta a füzetbe, hogy mit tenne vele, ha egyszer kettesben maradnának egy bezárt szobában. Később a Férfi követelte tőle vissza ezt a füzetet, de miután a szeánszok elmaradtak, a füzet a Doktornő archívumában maradt. És abban a pillanatban a Férfinak is eszébe jutnak azok a bejegyzések…
Már több óra telt azóta, hogy a Férfi magára hagyta a meztelenül asztalra kötözött, vérző Doktornőt. Ahogy beteljesedett a bosszúja, hirtelen belé nyílalt, hogy mit követett el egy nő ellen, akit ő tulajdonképpen szeretett.
A Férfi menekül, ki a városból, egészen odáig, ahol csak óriás plázák állnak, tágas udvaraik azonban tele vannak üres betonfalakkal. Az egyiknél megpillant egy Nőt, aki erotikus figurákkal teli graffitit pingál. Úgy érzi, ismeri őt nagyon régről, amikor még súlyos szenvedély-beteg volt, neki beszélt először a benne rejlő démonokról és a Nő meg is próbálta azokat kihozni belőle. Meg is fizette őt érte, ahogy kellett. Most a Férfi elmondja a Nőnek, hogy milyen hírt kapott és mit követett el a Doktornővel szemben, és ugyancsak szüksége lenne egy olyan feszültségoldó szeánszra, mint hajdanában. A Nő belemegy, sőt, még azt is megígéri, hogy a húsz évvel ezelőtti tarifát számítja fel neki és azt tehet vele, amit akar, neki sem árt, ha valaki móresre tanítja. Felmennek a pláza egyik lakosztályába, ahol a Nő előszed mindenféle eszközöket, amelyek közül a Férfi egy kilencágú, élénk fűzöld színű korbácsra kattan rá. Ekkor azonban belép a szobába két másik férfi, akik félrelökik hősünket, majd végrehajtják a Nőn a büntetést és rövid úton távoznak. A Nő kéjes könnyezés közepette kéri a Férfitól a fizetséget, akit a két betolakodó szintén összevert, de azért magánál van. A Férfi elindul a kabátja felé, de előbb villámgyorsan magukra zárja az ajtót. A Nő látja a Férfi tekintetét és sikoltani sincsen ereje…
Kellett nekem a Griffin és Phoenixet megnézni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
