GNL911

Úristen, hová keveredtem! – sóhajtott fel a Mindenkoron Szeplőtelen, amikor belépett a neki felajánlott Országba.

Valaki azt állítja, hogy őrangyalaim nyílt levélben fordulnak hozzám. Csakhogy eltévesztették a címzettet. Angyalmentes övezet vagyok, legfőbb Őrzőm Földi Lény, akivel kozmikus kapcsolatban vagyok.

A jelszavak országa lettünk. Miközben foglyul ejtenek bennünket a modern kor egyre szaporodó, mindennapunkat meghatározó kódok, amelyeknek elvesztése vagy elfelejtése akár végzetes következményekkel is járhat, továbbra is ordítják felénk felülről az egyféleképpen gondolkodás igéit, amelyekről már azt hittük, régen eltemettük őket a feltámadás veszélye nélkül.

Valaki imaláncot indított el a felcsúti maradona üdvéért. Visszasírjuk még azokat a máig nem azonosított eredetű láncleveleket, amelyeket egyéni boldogulásunkat ígérték.

Lassan már nem látunk, nem hallunk két lábon járó adásvételi tárgyaktól. De mi lesz akkor, ha egy szép napon már nem lesz irántuk kereslet?

A Black Friday-ről nekem az 1929-es tőzsdekrach jut eszembe, nem a nagy vásárlási akció. November 13 után pedig ezzel hirdetni egy konzumista világőrületet egyszerűen undorító.

A világvége-várók is haladnak a korral. „Mit gondol isten a háborúról?” Én inkább az ő figyelmükbe ajánlanám azokat, akik a 70 éve véget ért világégés után mondták el gondolataikat istenről, annak létéről, vagy inkább nemlétéről.

Nem egy korbács, egy géppuskás hadosztály is kevés lenne Jézusnak, hogy kiverje az összes kufárt templomából.

Kevesen tiszteltek meg életemben őszinte ellenséges érzésükkel, pedig mindig többre tartottam őket a kegyes hazudozóknál.

Nem hiszek semmilyen felsőbb megbocsátásban, mert a Nagy Elrendező soha nem fog belelátni szenvedélyből elkövetett vétkeim okaiba. Ezért csak magammal számolhatok el, ha képes leszek rá egyszer.