1.
Itthon vagyunk a konyhánkban, a reggeli órákban, ablakunk alatt egy egész város terül el. Egyszer csak kinézek és az egész táj számos kékes, pszichedelikus árnyalatban játszik, olyanok a színek és a formák, mint Életem Víz című festményén. Azonnal hívom Édesanyámat, hogy hozza fényképezőgépét, mert ilyent még nem látott. Jön és gondolkodás nélkül folyamatosan kattintgatni kezd, mert a kinti árnyalatok másodpercről másodpercre változnak. Pontosan úgy tesz, ahogyan Életemmel megfigyeltük Tunéziában a napfelkelte fokozatait. Miközben egyre cifrább, de fokozatosan világosodó kép tárul elénk, Édesanyám buzgón magyarázza, hogy milyen csillagászati jelenségnek vagyunk tanúi. Nekem csak ekkor jut eszembe, hogy néhány felvételt készítsek, de mire eljutok odáig, már egy rendes hajnali napfelkelte képe tárul elénk.
2.
Állandó munkát kínálnak, állandó munkaidővel. Csakhogy ez komoly akadályba ütközik, mert szinte minden napra van valami feladatom, amit feltétlenül el kell végeznem, de a lehető legkülönbözőbb napszakokban. Próbálok alkudozni, hogy minden nap máskorra kelljen dolgozni mennem, és ígérem, hogy ezeket pontosan be fogom tartani. Nem válaszolnak, így úgy döntök, hogy teszem a dolgomat, aztán bemegyek a munkahelyre, aztán vagy fogadnak vagy nem.
3.
Sziklás tengerparton sétálok, amely felett a dombokba lépcsőket faragtak. A part menti sziklákból szemem láttára apró bronzszobrok nőnek ki, olyanok, mint a pompei faun, de rajtam kívül senki sem látja őket. Egy csoport érkezik, egy nő kiválik közülük, és rám mutat: „Te vagy Júdás”. Tudom a kötelességemet, elkezdek a sziklalépcsőkön rohangálni és közben egyre kétségbeesettebben éneklem, hogy „I don’t need your blood money”. Szerencsére nem találok a környéken olyan fát, amelyre felköthetem magamat.
4.
Egy kör alakú gyorsétteremben vagyok, amelynek minden négyzetméterén más pultok vannak, alig ismerem ki magam, pedig csupán két pár virslit akarok enni. Végre találok, mustár, torma azonban sehol nincs. Körbejárom az egész termet, végül kikötök Alma pultja előtt, akinél ugyan szintén nincsen se mustár, se torma, viszont saját öntetét kínálja nekem, amely leginkább a szójaszószra emlékeztet. Megkóstolni azonban nincs időm, mert felébredek arra, hogy Életem felkelt mellőlem…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
